Czekelius Aurél – Szántó Albert: A Budapesti Ferencz József-híd építésének története (Budapest, 1896)

E rendelkezés alapján 1872—1876. években megépíttetett a második közúti dunahíd, a jelenlegi Margithíd, s ez időtől kezdve a város fejlődése még hatalmasabb arányokat öltött, úgy hogy a főváros lakosságának száma a Lánczhíd forgalomba adása óta a jelen évtized kezdetéig közel 400 ezerrel szaporodott, félszázad alatt tehát csaknem megnégyszeresedett. A város lakosságának ily nagy mérvű szaporodása, s ezzel kapcsolatban a város területének folytonos nagyobbodása, nemkülönben az ipar és kereskedelem hatalmas fellendülése következtében fokozódott forgalom igényeit a két híd sem volt képes sokáig kielégíteni, s már a nyolczvanas évek végével úgy a székesfőváros közönsége, mint általában a közvélemény új hidak létrehozása mellett mind hangosabban szót emelt. Egy harmadik híd építésének szükségét felismerte már régebben a törvényhozás is, a midőn az előbb említett 1870. évi X. törvényczikkben «esetleg két» híd építését rendelte el, de még inkább akkor, a midőn az 1885. év XXI. törvényczikkben az államkincstárra azt a kötelezettséget rótta, hogy mihelyt a budapesti állami hidak vámjövedelméből és a Lánczhíd megváltott szabadalmából folyó összes tiszta jövedelem 650,000 frtot meghalad, a többlet egy harmadik közúti híd építési költségeinek fedezésére szolgálandó tőke alapítására fordítandó, s ez a tőke a híd építése czéljából netán felveendő kölcsön törlesztésére is igénybe vehető. A kérdéses tiszta jövedelem 1890-ben kereken 18.000 frttal meghaladván a megállapított határt: a kormány elérkezettnek látta az időt arra nézve, hogy a törvény szándékának megfelelendő, a hídépítés ügyében megállapodásra jusson. E végből 1891. év elején az összes érdekelt hatóságokat előleges értekezletre kérte fel. Ezen értekezlet, valamint az azt követőleg folytatott tárgyalások, tervezések és költségszámítások eredménye alapján arra a meggyőződésre jutott a kormány, miszerint azt a kettős feladatot, hogy egyrészt a gyalogközlekedésnek és könnyű kocsiforgalomnak, másrészt pedig a teherforgalomnak a Dunán át új út nyittassék, egy híd építésével megoldani nem lehet, mert a dolog természetéhez képest az egyik czél érdekében a hidat a legtömörebb városrész irányában, a másik czél érdekében pedig egy főforgalmi út folytatásában kell építeni. Minthogy tehát ezek a feltételek egyik ponton sem találkoznak, a kormány két hídnak lehetőleg egyszerre való építését találta szükségesnek, még pedig az egyiket az Eskütérnél, a másikat pedig a Fővámtér és a Sárosfürdő között.