Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - C) Egyéb szabályozó rendszerek - 2. Az árapasztó csatornák

80 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. mélyebbre ne ágyazhassa magát és így a kezdetben megállapított arányt meg ne változtathassa. Olaszországban sok olynemü szabályozás volt, melyeknél az árapasztó rendszert alkalmazták, de kivétel nélkül károsnak bizonyultak; ugyanez áll Hollandiára nézve is, hol a különböző folyókat, vagy ugyanazon folyó különböző mellékágait töltések közé fogott árapasztó csatornákkal kötötték egybe, hogy a víz az egyikből a másikba átjuthasson (1. a 13. lapon mondottakat). Ha azon a véleményen volnánk, hogy az árapasztó csatornák, vagy a töltésezés, vagy bármi egyéb rendszer alkalmazásával a mederszabályozás nélkül el lehetnénk, akkor igen csalódnánk ; minden egyéb szabályozó mód csak kiegészítőként járulhat a mederszabályozáshoz, de nem pótolhatja őt. A mint a töltésezés csak akkor van helyén, ha a meder rendezésével a károknak eleje nem vehető, éppen úgy az árapasztók rendszere csak ott javasolható, hol a folyó medre egészen jó karban van, de helyi körülmények folytán a kellő emésztési szelvény elő nem állítható, pl. nagy városok közepén ; a helyett hogy itt egész utcákat lebontanánk vagy valamennyi hidat eltávolítanók — gyakran célszerűbbnek mutatkozik a város fölött egy árapasztó csatornát vezetni ki és azt a város megkerülésével alább ismét a mederbe visszavezetni. Ilyen a magdeburgi „Umlaufkanal" ; Párisban is volt szó róla, hogy a Szajna hídjainak és rakodóinak megbontása helyett nem volna-e célszerűbb a város mögött külön árapasztó csatornát építeni. Budapesten a Margit-híd fölött kiágazó és a soroksári Dunaágba torkoló Reitter-féle árapasztó csatorna nem lett volna ilyennek tekinthető, mert méretei sokkal csekélyebbek voltak, hogysem az árvíz színében jelentékenyebb változást idézhetett volna elő, nagyobb megfelelő méretekkel pedig azért nem volt építhető, mert a város közepén vitt keresztül; szóval árvédelmi szempontból teljesen elhibázott mű lett volna. Egy további megokolt alkalmazási esetet képez a Béga folyó árvizeinek lebocsátása a Temesbe a topoloveci árapasztó csatorna segítségével. E két folyó mintegy 150 kilométernyi hosszúságban egymáshoz párhuzamosan és közvetetlen szomszédságban folyik. Nincsenek ugyan idevágó részletes számítások birtokunkban, de következtetés útján is átlátható, hogy kevesebbe kerül a Temes töltéseit a megfelelő méretek szerint emelni és testesíteni, mint a Béga egész hosszában oly töltéseket építeni, melyek ennek árvizét veszedelem nélkül levezetik; egyszerűen abból az okból, mert rendszerint kevesebbe kerül egyetlen mederben bizonyos meghatározott vízmennyiséget levezetni mint kettőben. Egy további esetet képezhet az árapasztó csatornák alkalmazása, ha pl. valamely folyó az ő útjában számos várost, községet érint, melyektől az illető vizet nem szabad elvonni, de az árvízveszély elleni védekezés az egész irány mentén, igen sok nehézséggel és költséggel járna ; ilyenkor az árapasztó csatornák kitűnő szolgálatokat tehetnek.