Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - C) Egyéb szabályozó rendszerek - 2. Az árapasztó csatornák
81 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. Az árapasztó csatornák tehát egyes kivételes esetekben igen célszerű kisegítő eszközül szolgálhatnak, de maglikban véve nem képeznek külön szabályozó rendszert, és ott is, hol ilyenektil alkalmazták, hatástalanoknak bizonyultak; s minél jobban megosztanók a vizet, annál inkább növelnők a bajt és veszélyt. Az árapasztó csatornák nagyban való alkalmazásának, a fentebbi általános okokon kivül, még a főfolyóba szakadó mellékfolyók és patakok is ellene működnek, ugyanis: rendkívüli nehézségekkel van egybekapcsolva az árapasztó csatornákat — ha céljuknak csakugyan meg akarnak felelni — e mellékfolyókon, patakokon átvezetni. Öntözéseknél és lecsapolásoknál, a hol kisebb, állandó vízmennyiségekkel van dolgunk, ezen átvezetésnek csatornahíd, szifon, vagy ha a két víz egy magasságban találkozik, egyszerű zsilipek segítségével való létesítése nem jár semmi különös nehézséggel; de oly nagy víztömegeket, milyenek az árapasztó csatornák esetén fordulnak §lő — ily építményekkel ide vagy oda terelni fölötte bajos. A legegyszerűbb volna még az egy színben, zsilipekkel, való átvezetés de ebben az esetben ismét az a nehézség fordulhat elő, hogy a bevezetés alatt a medret igen ki kellene szélesíteni, míg lejjebb, az átvezetés megtörténte után megmaradva eredeti méreteiben — a középső kitágított rész — a folytonos feliszapolás veszélyének lenne kitéve. Az árapasztó csatornák általános alkalmazásának további nehézségét képezik a helyi domborzati viszonyok kedvezőtlen volta ; ugyanis igen ritka eset az, hogy valamely folyó völgyében fennsíkok, magasabb dombok ne lennének, melyek az árapasztó csatornák megfelelő vonalozását majdnem lehetetlenné teszik. Ritkán találhatni nagyobb, egyenletesebb síkságot mint a Tisza völgye és mégis sokkal nagyobb magassági különbségek fordulnak elő benne, hogysem a vizeket tetszés szerint ide vagy oda irányítani lehetne, így pl. a Maros, a Tiszavölgy legalsó folyója, a legmagasabb földháton foly ; Aradnál vízszine több méterrel magasabb mint a Tiszáé Vásáros-Naménynál. A Körösöket és Berettyót, nemkülönben a völgyükbe belébocsátani tervezett Szamos és Tisza vize egy részét nem lehetne tehát ezen a földháton átvezetni. A Duna párhuzamos távolságokban magasabban áll a Tiszánál, s ezért a Duna vizének egy részét le lehetne bocsátani a Tiszába tisztán esési szempontból, de nem megfordítva. Végül mindazok, kik az árapasztó csatornák rendszerét csak egész általánosságban ajánlották az árvízveszélyek megszüntetésére, nem tettek komoly számításokat arra nézve, hogy annak a létesítése miféle költségekbe kerülne. Láttuk, hogy pl. a Tisza tulajdonképpeni medre, minden nagysága dacára, csak felét viszi összes árvízének; ha tehát az árvízveszélyt meg akarnók szüntetni, egy második oly medret kellene a részére vájni mint, a minő a jelenlegi medre; ellenkező esetben ismét ott vagyunk a töltésező rendszernél, mely helyett pedig az árapasztó csatornákat ajánlják. Kv a s s a y : Csekély esésű folyók szabályozása. t>
