Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei. megmenteni: utoljára semmi sem mentetnék meg, sa vidéket a töltésfenntartás legyőzhetetlen bajaival terhelnék; s mindamellett is a szüntelen áttörések veszélyének kitéve hagynák." Vásárhelyi Pál ellenben az átvágásokra fektetve a fősúlyt, a töltéseket a kiegyenesített medertől nem nagy távolságban kívánta alkalmazni, már abból az okból is, mert a folyó közvetetten partjai a legmagasabbak és így ott a legalacsonyabb töltéseket kell építeni, míg a távolabbi területek jóval mélyebben feküdve, tehát maguk a töltések magasabbak s így drágábbak is lennének. Sokan a szűkebb töltésköz felé azért is hajolnak, hogy az előálló nagyobb sebesség következtében az előtér feliszapolását és így a lefolyás keresztszelvénye végleges csökkenését elkerüljék. Ezt azonban el lehet kerülni, a nélkül hogy ezért a keresztszelvényt mód nélkül szűkítsük. A Pó mellett, mint láttuk, kisebb távolságban alacsonyabb, áthágható töltések húzódnak, melyek a víz gyorsabb vezetésére és az iszapolás meggátlására szol gálnak, míg a fő töltésvonal a medertől mindig nagyobb távolságra fekszik ; itt tehát a szűkebb és távoli töltésezésnek minden jó oldala egyesítve van. Az 1880. évi miniszteri jelentés a tiszaszabályozás állapotáról idevágólag a következőket mondja: A tapasztalat azt bizonyítja, hogy Tokajtól M.-Kanizsáig vagy legalább Szegedig az egyenlő töltésköz teljesen megfelelne az árvíz rendszeres lefolyásának és hogy ott, a hol a töltésköz hosszabb vonalon 750—7G0 méter, az árvíz lefolyása egészen rendszeres, a folyó medre tisztán marad, az ártér feliszapolódása nagyon mérsékelt, és a töltések nem szenvednek sokat a hullámcsapásoktól, holott a töltésközök jelentékenyen nagyobb szélessége mellett a hullámcsapások nagy károkat okoznak a töltésekben, s nehezítik a megvédésüket, maga a vízszin pedig alig alacsonyabb, mint a fentebb említett rendszeres szakaszokon ; minélfogva Tokajtól Szegedig szabványos töltésközül 760 méter lenne megállapítandó. Szegedtől M.-Kanizsáig, tekintettel a jeleutékeny és rohamos Maros folyó betorkolására, a töltésköz szélességét 800 méterre kellene emelni. Paleocapának teljesen igaza volt, midőn a távoli töltésezést sürgette, mert minél nagyobb területek állottak volna rendelkezésünkre a tarozás céljából, annál alacsonyabb lett volna a vízszin emelkedése a töltésezés következtében; de nem volt igaza abban, hogy a medret kielégítőnek találta és csak kevés átvágást javasolt. A végrehajtott tiszaszabályozásnál tehát Paleoc apára hivatkozni, mintha az az ő és Vásárhelyi eszméinek egyesítéséből keletkezett volna — teljességgel nem lehet, mert Paleocapától sem a távoli töltésezést, sem a kevés átmetszést nem fogadták el, hanem éppen az ellenkezőt; pedig e kettő képezte az ő rendszerének a sarkpontját.