Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem

63 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. Paleocapa a Tiszára nézve hasonló töltésezést tervezett és e tekintetben a következő útmutatást adta: „Fődolog az, hogy e töltések oly távolságra építtessenek a folyó eleven partjától, vagyis vízmosta szélétől, mely a vízáradásoknak elegendő ártért hagyjon szabadon, egyszersmind a szakgatás veszélye ellen biztosítva legyenek. E szabálynak azonban nem célja valamely megszabott és állandó mértéket állapítni meg- a töltések egymástól és a folyó eleven partjától való távolságára. E távolság különböző lehet a szerint a mint különbözők magának a folyónak inkább vagy kevésbbé távozó kanyarulatai. A célnak annak kell lennie, hogy az a földtér foglaltassék töltések közé, a melyen a folyó kanyarog, most itt, majd amott szaggatván és rongálásait kisebb-nagyobb mértékben majd jobb, majd balfelé folytatván, mindaddig, míg az ő kivájó ereje és a föld ellenállása közt az egyensúly helyre nem áll. A tapasztalás azt mutatja, hogy minden mély ágyú folyónál a földtér, melyet úgy tekinthetni mint a magát saját iszapolása közepette beásott folyónak szabad birodalmát, határozott szélességű; s hogy a folyó mindig e határok közt csavarog nagyobb vagy kisebb mértékben, a nélkül, hogy rajtuk túl menne." E rendszernek előnyeképpen pedig felhozza, hogy: 1. Mentve lesznek a töltések a közvetetlen szaggatástól; mely veszélynek különben nagyon ki lennének téve, ha egész folytában mindenütt közel a parthoz vagy tőle csekély távolságra állíttatnának. 2. Hasonlóan mentve lesznek a töltések egész kiterjedésükben a felső vízár tömegének egyenes beléjük ütközésétől, melynek különben minden kanyarulat alsó ágánál ki lennének téve, ha a meder hajlásait kellene követniök. 3. Ily módon a vízárnak elégséges völgytér fog mindenkorra maradni, melynek betöltésére fordíttatván darab ideig a folyó árjainak tetemes része, ez által elháríttatik az alsóbb részektől a veszély, mely őket fenyegetné, ha a kanyarulatok átvágásával szűk töltésezést csatolnának egybe. 4. így nem lesz szükség a töltések tetejét igen magasra emelni, a mi pedig szükséges lenne, ha a parthoz közel vitetnének. 5. A töltések ily módon rövidebbre fognak nyúlni, mert így lehet majd őket vagy egyenes irányokban, vagy kis hajlatú és gyengébb görbületekben kitűzni. A töltések távolságát egymástól a Tiszánál 1000 egész 1500 méterre tervezte, mely esetleg 2000 méterre növekedhetnék. „Mindig sürgetem a folytonos és távoli töltésezést, mélyen meglévén győződve róla, hogy a rendszernek valódi és közvetetlen haszna ezen sarkallik. S azt hiszem, hogy ha viszont az a rendszer követtetnék, mely szerint a töltések az eleven partok szélén vagy tőlük csak csekély távolságban vitetnek, a kanyarulatok csavargásait követve, a mint, úgy látszik, eleintén szándékban volt és sokan óhajtották, akkor nagyon sokat kívánván