Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem
60 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. Ü" F ig; e szerkesztést mindaddig kell próbálgatnunk, míg C D" F terület egyenlő nem lesz q-val, mi által D" M" illetőleg D" F értékét megkapjuk. A fölvett esetben D" M" = 6636 köbméternek találtatott; ebből és az előbbi adatokból már most kiszámítható azon magasság x', melyet az ár maximuma végleg el fog érni. Előbb, midőn a gyorsabb lefolyást nem vettük tekintetbe, 7 515 métert találtunk, tehát ezen újabb 0'370 méternyi emelkedés az ár tartama megrövidüléséből származott nagyobb emésztésnek rovandó fel; míg az 5 méterről 7'515 méterre való növekedés egyedül az összeszorítás következménye. Rendszerint azonban a következő sorrendet követjük számításainknál: fölveszszük azt a legnagyobb árvízmagasságot, melyen túl nem akarunk menni és most már visszafelé számítunk két változó mennyiséggel ú. m. az ár tartamának megrövidülésével és a töltések távolságával, és e kettőt addig változtatjuk, míg oly értékeket nem kapunk, melyek a viszonyoknak aránylag legjobban megfelelnek. E számítást azonban ily módon végezni fölötte bajos, mert ritkán sikerül meghatározni a meder és ártér legnagyobb emésztését, kivált ha nem egy szabályos völgygyei van dolgunk, hanem szabálytalan síksággal, melyen, az ártéren, ismét különféle vízfolyások keletkeznek Ezért sokkal biztosabb és célszerűbb nem ezen az úton indulni el, hanem keresni a folyó völgyében, annak felső részén oly pontot, hol az összes árvíz egyetlen mederben folyik és kiszámítani ebből annak az emésztését. És ebből a vízemésztésből, az alábbi keresztszelvényekben, meghatározhatjuk a magasságot valamint a töltések egymástól való távolságát. Ez esetben tévedésnek annál kevésbbé vagyunk kitéve, mert mint tudjuk, a folyók árvízmennyisége felülről lefelé folyton fogy a medernek vízzel való kitöltése következtében, ha újabb mellékfolyók nem szakadnak belé. Ha ellenben a töltések közé veendő folyó alább jelentékeny mellékfolyókkal gyarapodik, melyek árvize összeeshet a főfolyó árvizével, ez esetben a torkolattól lefelé a mellékfolyók legnagyobb árvízmennyiségét is hozzá kell adnunk a felülről érkezőhöz. Ez által előreláthatólag a valóságnál jóval nagyobb eredményeket fogunk kapni, a mi azonban legkevésbbé se tartson vissza ezen út követésétől, mert a teljes árvédelemnél semmi sem veszélyesebb, mint számításainkban csalódnunk és ez által a töltéseket a meghágás rombolásainak tenni ki. Ha ily módon a töltések közti árvíz magasságát megkaptuk, a fölött a töltések koronájának még biztosítéki magasságot kell adnunk; e biztosítéki magasság függ a töltések magasságától, a hullámverésnek kitett voltaktól és az árvíz tartamától; minél kedvezőtlenebbek ezek, annál nagyobbnak yor V 50 2 50 2 L 2 J V 50 2 X 3U0 2 X 0 0004 = 7 885 m. 6636 2
