Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - B) A töltésezés - 1. A teljes árvédelem
58 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. zást növeli magában a folyó medrében a töltésezés egész hosszában annyival, a mennyivel a töltésezés után az árvizek szine emelkedett. E két mennyiséget egymással összehasonlítva, könnyen átlátó, hogy az összeszorítás által keletkezett nagyobb tározás a mederben alig állítható szembe az előbb a síkságtól tározott víztömeggel. Ha pedig az ár tetőzésekor valamely A pont fölött a tározott víztömeg kisebbedett, akkor a fennebbiek szerint a másodpercenkénti legnagyobb emésztésnek kellett növekednie. Tehát az elborítható teriiletek kivonása az ár hatalma alól egyik oka a vízszin emelkedésének. A másik oka pedig az ár emelkedése tartamának megrövidülésében áll. Az elmélet és gyakorlat egyaránt igazolja, hogy összeszorított mederben az ár vagy hullám sebesebben halad. így Bec-d'Allier és Briare között 533 méter középszélességű medernél egy magas árvíz óránként 3 egész 4'5 kilométerrel haladt; míg alább Briare és Orleans között a meder csak 341 méter középszélességű és ugyanazon árvíz 5—7 kilométert tett meg óránként. Két, 1860 január hónapban észlelt árnál Bee d'Allier és Briare között az emelkedés tartott 54, illetőleg 120 óráig, míg alább Briare és Orleans között 48 és 112 óráig. Az emelkedés tartamának megfelelő emésztési vonal (7. ábra) a töltésezés után nem lesz CD', mely ugyanazon T emelkedési időnek felel meg, hanem CD", mely T"-nek, az előbbinél tehát rövidebb időtartamnak felel meg. Ezen kevesbedése az ár emelkedése tartamának hasonlólag növeszti a másodpercenkénti legnagyobb emésztést, mert hogy C D" E" területe egyenlő legyen C D'E-éve 1, szükséges, hogy D" M" nagyobb legyen D'M-nél. A töltésezés okozta emelkedése az árvíz sziliének tehát két okból ered: a keresztszelvény összeszorításából és a legnagyobb vízemésztés növekedéséből, mely növekedés magának a töltésezésnek a következménye. Ezen emelkedés kiszámítására a hydraulika nem nyújt közvetetlen módot és csakis tapogatólag járhatunk el, kiindulva a rövidebb időtartamból, mely alatt az ár az ő tetőzését a töltésezés után eléri, és olyképpen állítva fel a tételt, hogy a mennyivel kevesebb tároztatik a töltésezés után a folyó medrében, annyival több folyjon le az ár emelkedési tartama alatt. Hogy a mondottak, alkalmazását jobban felfoghatóvá tegyük, egy példán fogjuk az egészet bemutatni. Legyen a folyómeder szélessége L — 300 m.; az ártér szélessége l — 1000 m. ; a víznek legnagyobb magassága a mederben a töltésezés előtt H — 5 m.; az ártéren h — 2 m. Tadini képletéből v = 50 V HJ következik, hogy a vízmennyiség : Q = m L V IP J.
