Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

Előszó

VI megfelel ama célzatnak, mely a pályakérdés kitűzésekor a Magyar Tudományos Akadémia előtt lebegett, és a mely eél végett fentebbi szövegében kiíratott. De ily tágított keretben — noha ama csekély esésű folyórendszernek, mely a Tisza térségét szeldesi, párját az egész világon hiába keressük — itt sincsenek más szabályozó alapelvek mint a többi, rendes körülmények között levő folyókra nézve. Igen nagy csábító erőt gyakorolt rám a kérdésnek ilyen irányban való tárgyalására az a körülmény is, hogy a tiszaszabályozás körüli 40 éves munkálkodás dacára, még mindig akadnak számosan, a kik a meder-szabályozó és töltésezo rendszer helyett egészen más rendszerek szerint kívánnák a szabályozást foganatosítani és így — legalább is sokakban — nehéz viszonyok és megpróbáltatások közepette oly kétséget ébreszthetnek, melynek elcsüggedés vagy közönyösség lehet a következménye. A mi a mű berendezését és tárgyaló módját illeti, az részben szintén a fentebbiekben leli magyarázatát. A csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei nem különbözvén lényegesen egyéb folyókéitól, fölösleges és célja-tévesztett lett volna — az alkalmazandó számításmódokat, az építés és tervezés szabályait itt ismételni. Megtalálható ez részletesen minden idevágó kézikönyvben. Egész vaskos kötetet lehetett volna ez alkalommal a részletekről összeírni, ez azonban az áttekintést, a csekély esésű folyók jellemző tulajdonságainak kidomborítását veszélyeztette volna, de teljesen fölösleges is lett volna, mert a kinek szüksége van reájuk, mindenkor könnyen megtalálhatja. Mindamellett, hogy a kitűzött pályakérdés keretét a hazai viszonyainkra való alkalmazással tágítottam, még sem kerülhettem el, hogy bizonyos mértékig ne ismételjem azt, a mit már mások is elmondottak, és egyes szerzőktől több, helyesnek vélt dolgot át ne vegyek. Azt véltem, hogy ezt annál inkább tehetem, mert az