Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 4. A mederszabályozás egyéb nemei

42 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. 4. A mederszabályozás egyéb nemei. A mederszabályozás egyéb nemei között különös megemlítést érdemel a meder összeszőrítás a, hova a mellékágak és szigetek elzárása illetőleg megszüntetése és a kiszakadások elgátolása is sorozható. Az összeszorítás eredménye, ha a fenék megtámadható, a meder mélyítésében nyilvánul. Ilynemű medermélyítésekre például szolgálhatnak az Arve, melynek Bonneville fölött 5669 méter hosszúságban azelőtt 0*00243 méter viszonylagos esése volt, az összeszorítás után leszállott 0 00185 méterre, a mélyítés az összeszorítás kezdetén mintegy 2"00 méter. A Carbottazi hídtól lefelé hasonlólag összeszorították a medert 2340 méter távolságon és a mélyítés 2'15 métert tett, az esés pedig 0'0065-ről 0*0053 méterre csökkent. Az Isére Grévy körül 2 méterrel mélyítette medrét az összeszorítás kezdetén és esését 0'0039-ről 0'0027-re szállította le. Az Arc-on 5766 méteres összeszorítás 3'25 méter mélyítést idézett elő. Bécs mellett a Duna szabályozásával és összeszorításával elért mélyítést mintegy 3'00 méterre teszik. Baumgarten az alsó Garonne szabályozásakor e tekintetben igen nevezetes és pontos megfigyeléseket tett, melyek szerint a vízszinének a szabályozás előtt és után való egybehasonlításából a következő hat dolog tűnt ki. 1. a vízszine azokon a részeken, a hol közben munkálatok nem történtek, állandó maradt, s a hosszszelvények általán 010 méternyi különbségig megegyeztek. 2. A víz színének hajlama van a munkálatok következtében a középeséshez közeledni. 3. Kivétel nélkül mindenütt, a hol munkálatok folytak, első hatásuk az ideiglenes vízszinemelkedés volt a meder összeszorítása következtében, a mely azonban nem ment 0'40 méter határon túl. Ezt az emelkedést csakhamar végleges sülyed é s követte, a mely 0 60 egész 0'80 métert tett a küszöbökön és a mely egyes pontokon még tovább is tartott, a vízszinét a középesés vonalához igyekezvén terelni. 4. Az esés csökkent a sellőkön. 5. A munkálatok alsó végén a vízszinének emelkedése állott elő kivétel nélkül; de ezen emelkedés rövid vonalra terjed, a mennyiben 015 és 0 30 méternyi határok közt ingadozik és 1500 egész 3000 méter hosszúságot meg nem halad. így tehát nem tehető párhuzamba az elért siilyedéssel, mely nem csupán a szabályozás egész hosszúságára terjed ki, hanem még 3000 egész 4000 méterrel azon felül is, s a melynek értéke gyakran meghaladja a 0*80 métert. 6. A szabályozás felső végén a sellők esése növekedett, vagy ha esés ott nem volt: keletkezett, ezért ez utóbbi tényből Baumgarten azt következteti, hogy a szabályozást okvetetlenül kell fölfelé tovább folytatni és kiterjeszteni, mert e nélkül a magukra hagyott vonalak állapota rosszabbodnék és csak áthelyeznők a bajt és akadályokat, melyekre a hajózás bukkant. Megjegyzendő itt, hogy mindezek az eredmények akis vízállás színére vonatkoznak. A nagy vizekre nézve azt találta, hogy a mennyire emelked-