Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 4. A mederszabályozás egyéb nemei

43 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. nék az összeszorítás, annyira siilyed a beágyazás következtében úgy, hogy e kettő rendszerint kiegyenlítette egymást. A csekély esésű folyóknál a ritkaságok közé tartozik, hogy lapos, de széles mederben kóvályognának, sőt ellenkezőleg: szűk, de bemélyedett mederrel bírnak, a hol az összeszorítás csak részlegesen alkalmazható egyes elvadult szakaszaira, de nem az egész folyóra vagy annak jelentékeny hosszára. De veszedelmes is volna az összeszorításhoz folyamodni, mert a csekély esés miatt a beágyazás nem történhetik meg, a mennyiben igen nagy távolságokra kellene kiterjednie, hogy csak némi érezhető sülyedés álljon elő; ezenkívül pedig a folyóknak éppen az a főbajuk, hogy medrük emésztési szelvénye elégtelen a levezetendő vízmennyiséghez képest. Végül az ily folyókon az összeszorítás után elérendő nagyobb sebesség sem olyan, mely a feneket erősen megtámadná s így a mélyítést előidézné. A mellékágak és szigetek elzárása, illetőleg eltüntetése sem különösen fontos a csekély esésű folyóknál, mert ezek csak rohamos esésű vizeken szoktak előfordulni. Ha azonban ilyenek mégis léteznének, elzárásukat annál óvatosabban végezzük, mert a meder kiképződése lassan halad előre és az árvizek magasságát tetemesen emelhetnők. Ily esetben nem szabad visszariadnunk attól, hogy a folyónak oly szelvényt adjunk, kotrással és szélesítéssel, milyennel alább és felül átlag bir. Ellenkedő esetben a mellékágat nem szabad egyszerre elzárnunk, hanem kezdetben csak a kis- és középvizeket tereljük a végleges mederbe és a szerint, a mint kiképződése előre halad : emeljük fokozatosan a torkolatnál levő zaro gátat. A kiszakadások elzárása és ezzel a meder kiképeztetése igen fontos tényező a csekély esésű folyók szabályozásában; a mennyiben egyes alacsony pontokon, ereken vagy fokokon a víz sokkal előbb kiömlik, mintsem a meder partjainak általános magassága ezt megkívánná. Ez által a partmenti laposok kisebb áradások alkalmával is víz alá kerülnek, vagyis az elárasztások száma növekedik; azon felül nagy áradások alkalmával a víz hamarább jut e mélyedésekbe és igen káros vízfolyásoknak ad léteit, melyek gyakran rombolásokat és mederváltozásokat is okozhatnak, mikor ismét a helyi körülmények szerint elhomokolásokat és kavicsolásokat idézhetnek elő. A mellékágak és kiszakadások elzárása, a szigetek megszüntetése első sorban oly folyókon lép fel követelő sürgősséggel, melyek erős jégzajlásoknak, jégdugulásoknak vannak kitéve, mert a zátonyokon, sekély pontokon a jég megtorlódik és rendkívüli vízmagasságokat idéz elő, melyek töltések közé fogott folyóknál a töltésszakadásoknak leggyakoribb és legveszélyesebb okait képezik. A meder összeszorítása, a mellékágak és kiszakadások elzárása ugyanazokat a hatásokat idézi elő, melyeket a folyók egyesülésének kérdése fejtegetésénél tárgyaltunk. Mindezek a műveletek a folyó vízjárására kedvező