Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 2. A meder szélesítése - 3. A meder irányának megváltoztatása - a) Az átvágások
32 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. legtöbbször a költségek kérdésén törik meg. Kétségtelen az is, hogy a francia, olasz és német vízi mérnökök jobbára a teljes szelvényt vájják ki. De azt is el kell ismernünk, hogy oly kanyargós vizek, minő a Tisza és mellékfolyói, amaz országokban nem fordulnak elő. Megközelítő számítás szerint a Tisza 111 átvágásának teljes szelvényben való kivájása mintegy 130 millió forintba került volna. Ezért a szakemberek másik csoportja módokat keresett, miként volna lehetséges az átvágások méreteit olyképpen megállapítani, hogy azoknak a víz önerejével való kiképzése biztosíttatnék. Ide vágó tanulmányok alapján azt a tételt vélik felállíthatni, hogy az átvágásban ásandó vezércsatorna méretei olyképpen legyenek megállapítva, hogy benne a vízsebesség legalább is akkora legyen középvízállásnál, mint az any am e d er b en, mert ellenkező esetben beiszapolódik. Kétségtelen, hogy eme tétel által már meg van adva az a legkisebb méret, melyen alul az átvágás kiképződésére nem számíthatunk, de még mindig nincsen tekintet vetve az átvágás talaj ára és egy harmadik tényezőre, mely úgy látszik, hasonlólag befoly a kiképződés gyorsabb vagy lassúbb voltára, s ez az átvágás hosszúsága. Emez utóbbi tényezők hatását aligha fog sikerülni valaha határozott alakba önteni, legföljebb a szerzendő tapasztalatokból lehet némi következtetéseket vonni, más hasonló körülmények között tervezett átvágásokra. Ezért fölösleges volna ez irányban a puszta elméleti fejtegetéseket tovább folytatni. A külföldi szakértők véleményére készült miniszteri előterjesztés a Tisza és mellékfolyói szabályozása tárgyában (1880. év 71. 1.) ide vonatkozólag a következőket mondja: „Ha az átvágás szélessége, általában bellirege csekély, alacsonyabb vízállásnál, dacára a nagyobb viszonyos esésnek, nem jöhet benne oly nagy folyási sebesség létre, mint az elvágott kanyarban, vagy a fölötte eső folyómederben: minek következtében a víz az odáig vitt iszapot elejti. Ennél még nagyobb bajt okoz az a körülmény, hogy az átvágások oldalairól az árvizek által alámosott földtömegnek nagy része csak az árvíz elvonulása után omlik be, s gyakran elzárja az egész keskeny átvágást, úgy hogy a víz alacsony állása mellett, azon többé keresztül nem folyhat, vagy ha a beomló föld az átvágásnak csak egy részét zárja is el, a keskeny nyíláson folydogáló, alacsony állású víz nem birja a beomlott földet fellazítani s magával ragadni; magasabb vízállás bekövetkezéseig pedig az már annyira összeíilepszik, hogy az erősebb vízfolyás sem képes azt többé elsodorni. Az ily teljes vagy részleges eldugulásnak természetes következménye azután, különösen az elduguláson felül eső résznek elíszapoltatása."
