Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 1. A meder mélyítése

27 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. De korántsem volna elégséges Lanfranconi terve szerint a Duna zátonyait eltávolítani, hanem magán a Tiszán is kellene a kotrásokat az egyenletesen elosztandó esésnek megfelelőleg folytatni, a mélység mellett a kellő szélességet is a folyónak megadni, a mi oly óriási feladat, melyre nálunknál sokkal gazdagabb és hatalmasabb nemzetek sem igen vállalkozhatnának. Ha azonban ily féle terv egyáltalán végrehajtható volna, kétségtelen, hogy ez a tiszaszabályozás kérdésének leggyökeresebb megoldását képezné, s ezért e mű függelékben e kérdésre még visszatérünk. Az eszmeláncolatnál fogva felmerülhet a kérdés, vájjon van-e reá kilátás, hogy a Duna maga fogná e nagy munkát valaha elvégezni, vagy nem fog-e a Vaskapu tervezett szabályozása hajózás szempontjából e tekintetben is valami kedvező fordulatot előidézni. Ha geológiai időszámítást engedünk meg, hol az évezredek elenyésző mennyiségek, igenis remélhető, hogy a Duna, mely folyton dolgozik akadályai eltávolításán — egykor el is fogja őket tüntetni, mert hisz ezek az akadályok egykor sokkal nagyobbak voltak, valóságos zuhatagokat képeztek, melyeken azonban a folyó keresztül törte magát. A mint a Niagara és Rajna vízeséseiről is meg van állapítva, hogy évről évre hátrálnak, míg egykor teljesen el fognak tűnni. A mi a Vaskapu szabályozásával elérhető eredményt illeti, az az ármentesítés szempontjából oly csekély, hogy tőle a helyzet lényeges javulását várni hiú ábránd volna. Bármily üdvös hatású volna is tehát a mélyítés útján való szabályozás a csekély esésű folyókon, az részben a költségek óriási voltánál — mint pl. az aldunai akadályok eltüntetésénél — részben éppen az esés hiányánál fogva nem érhető el, mert a mesterségesen kikotrott medret a folyó az ő iszapjával, hordalékával csakhamar újra betöltené, s ezért a szabályozásnak e módja, jóformán egyes zátonyok, szirtek eltávolítására szorítkozik. A további mélyítést vagy a meglevő kedvező mélység fenntartását magára a folyóra kell bíznunk, és oly eszközléseket végeznünk, hogy ez csakugyan elő is állhasson. A csekély esésű folyóknak összeszőrítással való mélyítése csak részlegesen jöhet számításba, hol zátonyok, iszapolások következtében igen kiszélesedett. Általánosságban az összeszorítás útján való mélyítés a csekély esésű folyóknál nagy hátrányokkal járhatna, a mennyiben az a nélkül is elégtelen vízlefolyás még inkább akadályoztatnék, ha a meder egy részét párhuzamos művekkel vagy sarkantyúkkal építenők be. A folyó pályájának megrövidítése következtében beálló mederalakulásokat ott fogjuk tárgyalni, hol a meder irányának megváltoztatásával való szabályozásról lesz szó, és itt csak röviden annyit kívánunk megjegyezni, hogy a folyó útjának megrövidítése hasonlólag növeli a víz sebes-