Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

II. A csekély esésű folyók szabályozásának rendszerei - A) A meder szabályozása - 1. A meder mélyítése

26 II. A csekély esésíí folyók szabályozásának rendszerei. nehezebb, minél jobban be van ágyazva valamely folyó. Ugyanily kedvező hatása van a beágyazásnak a jégtorlaszok és dugulások megelőzésére vagy az előállóknak kár nélkül való megszüntetésére. Végül a mélyítéssel a folyó partjai is — követve a talaj természetes lejtőjét — leomlanak és ily módon közvetve a meder szélesítését is elérhetjük bizonyos határig. A mélyítést — ha nem maga a folyó végzi — kotrással, a folyó pályájának megrövidítésével és összeszorítással eszközölhetjük. A meder fenekén zátonyok, sziklapadok, meszes források által összekötött kavicslerakodások lehetnek, melyeket a folyó önerejével nem bir eltüntetni. Ha az ily természetes akadályokat kotrás útján eltávolítjuk, a folyó beágyazását nagyon segítjük. Ily kotrások történtek Budapest alatt a Duna medrében. Az ily kotrások sok költséggel járnak, s azért csak teljesen okadatolt esetekben alkalmazhatók és akkor sem terjedhetnek ki a folyó egész hosszára, hanem csak a valódi akadályok eltávolítására. Hogy azonban az eredmény sikere el ne maradjon, arra nézve szükséges, hogy a folyó medre az akadályok fölött mélyebb legyen, vagy pedig oly laza talajból álljon, hogy azt a víz könnyen kisodorhassa, mert különben az akadályt egy magasabb pontra hoztuk fel. Vannak esetek, mikor ily eredménynyel is megelégedhetünk, ez azonban kivételt képez. Meg kell itt Lanfranconi Enea hazai mérnök tervezetéről emlékeznünk, melyben Magyarország ármentesítését a Titel alatti dunarész homokzátonyainak kikotrásával akarja elérni, „mi által a víz szine Pancsovánál 3 méterrel, Titelnél 4 méterrel, Szegednél 2 méterrel, sőt még Csongrádnál is 1 méterrel sülyedne, s mindamellett még sem forog fenn szüksége a Stenka és Kozladojkei drága sziklarepesztéseknek, melyek nagyban előmozdítanák a vízszinnek leszállítását és vele a kivitel sikerét". A kotrás 300 méter szélességben történnék s a költséget a szerző 20 millió forintra becsüli. Kétségtelen, ha a Duna esése a Vaskaputól fölfelé csak annyi volna, mint a mennyi Titel tői Moldováig, akkor a víz szine Titelnél 20 méterrel állana mélyebben mint jelenleg, s ezzel a Tiszának alsó szakaszára is annyival több esés jutna, a mi körülbelül annak az esésnek felel meg, a mi jelenleg Tokajtól Titelig van. Lanfranconi terve elméleti szempontból tehát teljesen helyes, a mennyiben nemcsak 4 méteres, hanem közel 20 méteres mélyítés volna Titelnél elérhető az alább fekvő sziklapadok és zátonyok eltávolításával. És ha ezt a természet akkor, mikor a Vaskaput áttörte, megcsinálta volna, a Tisza mentén szenvedett óriási kiöntésekről és mocsarakról mit se tudnánk. Az Alföldnek ez a része teljesen hasonlítana a telecskai fensíkhoz, vagy az Alföld árvizeknek ki nem tett többi területéhez.