Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
I. A csekély esésű folyók természete
16 I. A csekély esésű folyók természete. r Ha pl. a Tisza az ő medrét minden században csak egy méterrel is emelné, néhány század múlva a mai gazdag Alföld állandó mocsárrá fajulna el; mert a Tiszának egy második medret ásni a teljes lehetetlenséggel volna határos. Szerencsére ez a sokat emlegetett nézet, illetőleg általánosan elterjedt balhiedelem, a tények vizsgálata alapján tévesnek bizonyul. Kétségtelen, hogy vannak folyók, illetőleg ezeknek hosszabb-rövidebb szakaszai, melyeken a meder a töltésezés után emelkedett. De ez az emelkedés nem a töltésezésben, hanem az esés kiegyenlítésében leli okát és magyarázatát, s ezért ez az emelkedés csak addig tart, míg a szabályozás előtt tört vonalat képező mederfenék folytonos görbe vonalba nem megy át, vagyis míg a medernek minden pontja abba a helyzetbe nem jut, hogy a beléjutó hordalékot megemészteni, illetőleg elhordani birja. Mihelyt ezen egyensúlyi állapot beállott, megszűnik a meder további emelkedése, ha újabb zavaró körülmények nem állanak be, mint ezt az olaszországi folyószabályozások története is igazolja. Ujabb, további mederemelkedés okául szolgálhatnak főleg a nagy erdőirtások és öregszemű hordalékot hajtó mellékfolyók bevezetése; ezek is azonban csak többé-kevésbbé hosszú szakaszon okozhatnak bajt nagyobb és állandó vizet hajtó folyómedrekben. Mihelyt a meder emelkedése csak helyi körülményekben leli okát, milyen pl. az esés kiegyenlítése, már nem származhatik egyúttal a töltésezéstől, mert ekkor a töltések közé fogott egész vonalon ily fenékváltozást kellene észlelnünk, holott egész folyószakaszok vannak, melyeken a töltésezés után annyira mélyedt a meder, hogy a kezdetben védelmi célból épült töltések lábát soha többé víz nem éri, mert a legnagyobb árvizek szine fölött több méter magasságban kezdődnek. Természetes is, hogy a helyes árvédelem, illetőleg töltésező rendszer mellett a medernek mélyednie kell, mert a víz, mely azelőtt az ártéren szanaszét folyt, egyesítve és nagyobb magasságban foly le: A nagyobb magasságnak nagyobb sebesség felel meg, melylyel a folyó olyképpen iparkodik egyensúlyba jutni, hogy fenekét mélyíti, medrét szélesíti, vagy a mint röviden mondani szoktuk: a folyó jobban beágyazza magát. A víz mozgásának törvényei és a tapasztalati megfigyelések ezt a tüneményt alapigazsággá emelik, mely alól ha valahol kivételt találunk, az más helyi okoknak és körülményeknek tulajdonítandó, a mint ezt az okot, a kik keresték mindenütt meg is találták. így kimutatta Lombardini, hogy a Pó medrének nagyfokú emelkedése Ferrara körül, a mely első izben szolgáltatott okot az említett balvélemény általános elterjedésére, nem a töltésezésnek tulajdonítandó, hanem azon körülményben keresendő, hogy a Pó medrét, illetőleg deltáját a tengerbe évenként mintegy 64 méterrel hosszabbítja meg, mivel pedig a tengerben esést magának nem találhat, ezt az által csinálja, hogy medrét a torkolattól kezdve fölfelé emeli; a kis-víz emelkedése két század óta 176 méterre tehető, Ferrarán túl azonban ezen emelkedés lassanként egészen elenyészik.
