Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
I. A csekély esésű folyók természete
17 I. A csekély esésű folyók természete. r A Nílusnak alsó szakaszán, mely évezredek óta van töltések közé fogva, hasonlólag észlelhető nagyfokú mederemelkedés, de egyúttal a síkság emelkedése is, ennek oka azonban hasonlólag a deltaképződés haladásában lelhető, mert hisz tudjuk, hogy egyes Nilus torkolati tengeri kikötők, melyek a rómaiak idejében még igen látogatottak voltak, mai napság már 8—10 kilométernyire fekszenek benn a szárazföldön. A meder emelkedését a töltések közé fogott folyóknál tehát sem az elmélet, sem a tapasztalat nem igazolja, azonban igen is konstatálható az előtér fokozatos felis z ápolás a. A Pó melletti előterek — golenák — átlag több mint T00 méterrel fekszenek a mentesített terület fölött; a Rhöne segonneaux-inál ugyanez a körülmény észlelhető. Mivel a töltések közé fogott folyóknál nemcsak a meder fölött, hanem az ártéren is tetemes víznek kell lefolynia, azért az előtér fokozatos feliszapolása hasonlólag nagy bajokat rejt magában, ha nem is olyant és nem is annyit, mint ha maga a meder emelkednék. Hogy ez a baj megvan a töltések közé fogott folyóknál, az tagadhatatlan, a kérdés csak az: lehet-e rajta segíteni ? E tekintetben a vízépítők nézetei elágazók. Egyik erre a iszapolásra nem fektet súlyt, mert azon a nézeten van, hogy ugyanakkor, mikor az előtér feliszapolódik, a meder maga mindjobban kiképződik, kimélyítődik és kiszélesedik, e szerint tehát ez ellen küzdeni fölösleges. A másik, az óvatotosabb — s a megfigyelések ennek adnak igazat — akar is, tud is a veszély ellen küzdeni. A töltések közti előtér nagyfokú feliszapolása ugyanis első sorban ott található, a hol az előtér igen széles és rendetlen vonalozású, a hol tehát a víz egészen megszűnik mozogni és így iszapját lerakhatja. Míg ellenkezőleg, ott a hol az előtér szabályosan van elosztva, hol az árvíznek folyton bizonyos sebessége van, hol az előteret bozót, cserje, kereszttöltést képező utak és kerítések nem zárják el — ott az iszaplerakódások sokkal ritkábbak és kisebb mértékűek. Az új vízjogi törvény (1885 : XXIII. t.-c. 49. §.) szükségesnek találta az előterek művelésmódját szabályozni és az árvizeknek akadálytalan lefolyását biztosítani. Az erdőirtások megszüntetése és a vízmosások megkötése nemcsak az előterek föliszapolását menti meg vagy legalább mérsékli, hanem a folyó beágyazását is elősegíti, mert a hordaléktól ment tiszta víz mind jobban és jobban bemélyíti magát. Ugyanebből az okból a vízjogi törvény 55. §-a a vízmosások megszüntetése tárgyában az erdőtörvény szigorú határozatain kiviil még külön is intézkedik. Vannak felszínes természetvizsgálók, kik egyes tényekből általános törvényt iparkodnak levezetni, és mert az archeológiai kutatásokból az tűnik ki, hogy az új városok jóformán mind a régiek fölé épültek — ebből azt akarják következtetni, hogy a Föld felülete állandólag emelkedőben van; Kvassay: Csekély esésű folyók szabályozása. 2
