Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

15 I. A csekély esésű folyók természete. r Számosan, s köztük a legkitűnőbb hydraulikusok azt vélik, hogy ezen a bajon egyedül a Renónak a Póba vezetésével lehet gyökeresen segítni. Lombardini ellene küzdött a bevezetésnek, attól tartva, hogy a Renó durva homokja a Pó medrének emelkedését fogja okozni. A belvizeket a Renóval párhuzamosan húzódó és a mellékfolyók alatt szivornyával áthaladó csatornákkal vezetik le a folyó oly pontjáig, hol esésénél fogva őket befogadni képes. A Panaron, mely hasonlólag a ferrarai ágba ömölt, ennek elhagyása után azonban a velencei ágig hosszabbította meg folyását — szintén mederemelkedés állott elő, minek következtében a belvizeket maga a Panaro alatt kellett az ú. n. Burana csatornán, szivornya segítségével elvezetni.* Az Adigén a XII. században gátszakadás következtében az Adigetto nevű ág keletkezett; a XV. században egy másik gátszakadás pedig a Castagnarónak adott léteit, mely lassanként főággá képződött ki; ezenkívül a jobb oldalon még négy, a bal oldalon öt ág képződött; melyek által azon vidék folytonos áradásoknak és teljes elmocsárosodásnak tétetett ki. Hogy ennek ellene működjenek, a főágat is, a kiszakadásokat is töltések közé vették; az ily módon összpontosított vizek azonban még nagyobb pusztításokat okoztak ; a főág medre abban a mértékben emelkedett, a mily mértékben vízben szegényedett, mi a mellékágak, a kiszakadások fenekének fokozatos emelkedését is maga után vonta. A XVII. században a főág oly elhanyagolt állapotba jutott, hogy a kiszakadásoknak rögtöni elzárása valóban kétségbeejtő orvosszer lett volna; de ez arra az általános meggyőződésre vezetett, hogy az ily kiszakadások valóban hasznosak a folyóra, s ezért több új gátszakadást nem is zártak el. Az állapotoknak rosszabbra és rosszabbra fordultával lassanként egyes szakadásokat elzártak, majd a Castagnaro torkolatára is földgátat építettek, melyet csak az áradás bizonyos magasságánál vágtak át. Később 1791-ben a földgátat táblákkal ellátott kőgáttal pótolták, míg 1838-ban a Castagnarot is véglegesen elzárták Paleocapa javaslatára. Azóta az Adige vízjárása tetemesen javult és megfelelő medret vájt magának.** 6. Egy további általános természetű és elvi jelentőségű kérdés a folyószabályozások körül: vájjon emelik-e a töltések közé fogott folyók a medrüket? Mert könnyen átlátható, hogy ha a meder emelkedése a töltésezésnek szükségképpeni kísérője volna — a szabályozásnak ezen, kivált csekély esésű folyóknál általánosan elterjedt módja igen nagy veszélyeket rejtene méhében, ha mindjárt teljes katasztrófa csak hosszabb idő után állna is be. * La regolazione delle acque delle provincie sulla destra del Basso-Po Gedeone Scotini. Torino, 1865. ** Memoire d'idraulica pratica. P. Paleocapa. Venezia, 1858.