Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)
I. A csekély esésű folyók természete
8 I. A csekély esésű folyók természete. r 2. A csekély esésű folyók további jellemző tulajdonsága, mely a víztömeg, a hordalék és a meder alkotásának kifolyása — pályájuknak rendkívül kanyargós volta. Az oly folyókat ellenben, melyek nagyobb hordalékot hajtanak medrükben, a kóborló mozgás jellemzi, medrüket gyakran változtatják, szigeteket és zátonyokat képezve, de folyásuk iránya nagyban és egészben megfelel a völgy útjáénak. így a Duna hazánkban sok tekintetben inkább a hegyi természetű mint a síkságbeli folyókhoz sorozható, mozgása inkább kóborló mint kanyargó, míg a Tisza és mellékfolyói a nagy alföldi síkságra érve a kanyargó mozgás mintaképéül szolgálhatnának. A Tisza eredeti pályája Tisza-Ujlaktól a Dunáig 2. 2-szer akkora mint a völgy hossza; magában ismét a völgyben a pálya eredeti hosszúsága 1211 kilométer; az átmetszésekkel kiegyenesített pálya pedig 753 kilométer és így a rövidítés hossza 458 kilométer, arányszáma pedig 37. 8 százalék. Az Egyesült-Körösnél az arányszám még nagyobb, a mennyiben az eredeti pálya 2. 5 5-ször nagyobb az átmetszésekkel létesítettnél. A SebesKörös torkolatától a folyó hossza 233 kilométer, a kiegyenesített pályán mérve ellenben csak 91 kilométer. A folyónak k i g y ó s z e r ű mozgása, mely a homorú partoldalak folytonos kivájásából ered és a rohamosabb esésű folyóknál feltűnőleg észlelhető, a csekély esésű folyóknál is megvan, de csak igen lassan halad előre. Míg a Pón Cremona alatt 200 évi megfigyelés szerint a kanyarulatok úgy változnak, hogy minden 30-ik évben a felső az alsónak helyét foglalja el, vagyis körülbelül 6 kilométernyi utat tesz meg, addig a Tisza vízszerkezetének síksági részén csakis a kanyarulatok elromlása, de nem egyúttal előrehaladása is észlelhető. A Tisza mentén levő morotvák (elhagyott medrek) a mellett bizonyítanak ugyan, hogy hosszú időközökben e folyó is egészen átnyalta kanyarulatait és ily módon folyását kiegyenesítette; de ez oly lassan megy végbe, és az e tekintetben való elfajulás oly könnyen megakadályozható egyszerű partvédő művekkel, hogy a folyó vízjárására lényeges befolyást nem gyakorol; s ezért szabályozó munkálatok tervezésekor jóformán figyelmen kivíil hagyható és csak a helyi érdekek szempontjából bir fontossággal, ha községet vagy árvédelmi töltéseket veszélyeztet. 3. A síkságbeli folyók szabályozó tervének helyes megállapításakor szükséges ezenkívül, hogy az árvizek képződése és lefolyása tüneményéről magunknak tiszta képet alkossunk. A folyók egyéni természetük szerint árvizi lefolyásuk tekintetében két csoportba sorozhatok: vagy olyanok, melyeknél az árvíz, a hullám magassága lefelé haladtában folytonosan csökken, vagy olyanok, hol az következetesen, vagy legalább is nagy távolságokra növekszik. Az előbbi csoportba tartozik a Nilus, melynek közép árvize Assuan-
