Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

9 I. A csekély esésű folyók természete. r nál 16—17 méterre emelkedik, innét folytonosan fogy, úgy hogy a torkolatnál alig ér el egy métert. A Tiszán az árvizek magassága — csekély eltéréseket tekintetbe nem v£

v

e — felülről Szegedig növekedik, onnét azonban a Duna hatása következtében ismét csökken. A Tisza mellékfolyóin ellenben az árvíz magassága felülről lefelé fokozatosan növekedik. Mivel ugyanezen idő alatt ellenben a vízmennyiség, melyet a folyómeder emészt, nemcsak nem növekedik, hanem határozottan fogy, mindez arra mutat, hogy az alsó szakaszok lefolyási viszonyai nem állanak összhangzásban a levezetendő vízmennyiséggel. Ez magyarázatát jórészben abban leli, hogy az árvizeknek csak kis része, sokszor nem is fele, nem is harmada folyt a töltésezés előtt a mederben, míg rendszerint nagyobb tömege az ártéren vonult le és így nem járulhatott a meder kiképezéséhez. Ugyanebből az is következik, hogy a töltésezés megejtése után a nagyobb magasság és hosszas árvizek befolyása közben a mederképződésnek mindenütt meg kellene indulnia, hacsak más okok zavarólag közbe nem lépnének. Ilogy az árvizek mennyisége a síkságbeli folyóknál felülről kezdve lefelé nem öregbedik, azt nemcsak külföldi, de hazai észleletek is sokszorosan igazolják. így a Fehér-Körös felső, a Csigér befolyása alatt fekvő szakaszán 446, kis-jenői szakaszán 395, középső, vagyis nagy-pili szakaszán 315 köbmétert emésztett 1881-ben másodpercenként. A Fekete-Körösön a felső szakaszon ugyancsak az 1881. évi tavaszi nagy árvíz alkalmával 826, a középső szakaszon 642, az alsó szakaszon 388 köbméter folyt le másodpercenként. A Berettyónak másodpercenkénti emésztése 1881-ben a felső szakaszon 220, a középsőn 169, az alsón 120 köbméter volt. A Tiszára nézve hasonlólag áll ez a törvény oly szakaszokon, hol mellékfolyó nem szakad belé, míg a torkolat alatt az emésztés növekedik, hogy újra fogyjon. így az 1888. évi legnagyobb vízemésztése volt a Tiszának: E tüneményt Belgrand gondviselésszerűnek nevezi, mert ennek köszönhető, hogy a nagy, rohamos vízfolyások völgyei nincsenek minden áradáskor a teljes pusztulásnak kitéve. Tisza-Kürthnél Szentesnél a Körösök beömlése alatt Algyőnél Szegednél a Maros beömlése alatt Törökbecsénél Titelnél 3535 3003 2400 m

3 2862 „ 2802 „ uvjv.J „ 2656 „