Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

I. A csekély esésű folyók természete

7 I. A csekély esésű folyók természete. r nagyobb magasság, melylyel a kis-víz szine a szomszédos terület fölé emelkedik 5.

0

0 méter. Még veszélyesebb iszapolások fordulnak elő az Adigenek Alpone és Chiampo nevű mellékfolyóin; az előbbinek feneke sok helyütt 2—3 méterrel áll a szomszédos terület fölött, az utóbbinak középmedre Yicenza tartományban helyenkint nagy távolságokra gyakran egész 3000 m. hosszúságban 8.

4

6 méterrel áll magasabban a körülötte fekvő területnél ; Montebellónál 9.

3

5 méterrel; Verona tartományban hasonlólag gyakoriak a helyek, hol e folyó egészen függ. A Renon, mely az Appeninekben ered, 46 kilométernyi hosszúságban a kis-víz hasonlólag fölötte áll a szomszédes területnek. És mindez a történelmi időkben, alig pár száz év alatt, jó részben a nagy erdőirtások következtében állott elő. Nem lehet tehát eléggé nagy gondot fordítani a folyók vízgyűjtő medencéinek a vízválasztók körül való befásítására, illetőleg a meglevő erdőállománynak fenntartására. Nagy szerencse síksági folyóinkra nézve, hogy a vízválasztókon jobbára nem történtek akkora erdőirtások mint Olaszországban, déli Franciaországban vagy Svájcban; és az 1879. évi XXXI. t.-c.-kel megállapított erdőtörvény helyes és szigorú intézkedései folytán remélhető, hogy országos kalamitásoktól e téren a jövőben sem kell tartanunk, sőt ellenkezőleg : a fennálló erdők helyes kezelése és a kopár területek fokozatos beültetése által a helyzet javulására van kilátásunk. Bármily helyes elveken nyugodjanak is valamely síkságbeli folyó szabályozásának munkálatai, mihelyt a vízválasztókon elterülő erdők eltűnnek : a völgyek folytonos károsodásoknak, gyakran sivár homokkal és kavicscsal való elöntéseknek vannak kitéve. Szomorú például szolgálhatnak erre nézve hazánkban az Ipoly és Zagyva patakok felső völgyei. Hogy valamely folyó iszapolja-e medrét és mily mértékben, annak meghatározására a rendszeres keresztszelvény-méréseken kivül, a melyeket igen kevés esetben foganatosítottak a régibb időkben a kellő pontossággal, a legegyszerűbb eszköz a folyók legkisebb vízállásainak összehasonlítása. Ha valamely szakaszon a kis vízállások a régibb megfigyelésekhez képest csökkennek, akkor ott a meder mélyed, míg ellenkezőleg, ha a kis vízállások növekednek, a mederben eliszapolódások fordultak elő. Látni fogjuk később, a Tisza-szabályozásra vonatkozó függelékben, hogy a Tiszán a Maros beömlése alatt a kis vízállások növekedtek, vagyis a meder ott iszapolódik a Maros durvább hordalékának lerakódása következtében, míg ellenben a folyam többi részén beágyazta magát. Mellékesen meg kell itt jegyeznünk, hogy az ily okokon alapuló eliszapolódások nem folytonosak, hanem csak addig tartanak, míg a folyó hordalékának tovavitelére szükséges esés létre nem jött.