Kvassay Jenő: A sekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei különös tekintettel a Tisza völgyére (Budapest, 1889)

IV. Függelék. Kivonatok Hieronymi Károlynak és a jelen mü szerzőjének az 1888. évben megjelent emlékirataiból

114 IV. Függelék. Szegednél ellenben a kis vízállások fokozatosan magasabbakká válnak; így az 1874-iki kis-víz színe magasabb, mint az 1863-iki; az 1878-iki magasabb, mint az 1874-iki s így tovább. Ezek a kis vízállások arra engednek következtetni, hogy a meder Szegeden 1862-től kezdve mintegy egy méterrel emelkedett. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy arra nézve nem is lehet kétség, hogy a medernek ez az emelkedése nem a Tisza vizének, hanem a Maros lerakodásainak tulajdonítandó. A Marosnak sokkal nagyobb esése lévén, mint a Tiszának, ennek árvizei sokkal nagyobb sebességgel érkeznek a Tiszába, mint a minő sebességgel a víz Szegeden alúl lefolyik, és ezért a Maros az ő iszapját a Tisza medrében és a hullámtéreken rakja le. Világosan mutatják egyébiránt ezt azok a nagy fokú iszaplerakodások, melyek Szegednél a Tisza hullámterein képződnek. Török-Becsénél ellenben úgy látszik, hogy a meder egész 1874-ig emelkedett; ellenben kétségtelen, hogy 1874 óta folytonosan sűlyed. A Maros iszaplerakodásai tehát Török-Becsén már nem észlelhetők. Hogy meddig terjed a Maros iszapolása, azt csak több évi mérések és pontos megfigyelések deríthetnék ki. A Tisza medre tehát csak Szegeden és Szegeden alól iszapolódik, és ez az iszapolás a Maros árvizeitől hordott anyagoknak tulajdonítható." Eddig Hieronymi. De ha nincs is mit tartanunk a töltések közé fogott meder emelkedésétől, sőt egész biztosággal számíthatunk annak mélyítésére és beágyazására, a mint ezt az eddigi felvételek is igazolják és ha helyenként iszapolódások fordulnának is elő, ezek helyi okoknak és nem a töltésezésnek következményei : mégis el kell ismernünk, hogy az előterek tagadhatatlan felmagasodása igen nagy veszélyeket rejt méhében. Ismeretes tény, hogy a Pó és Rhone előterei több mint egy méterrel magasabbak, mint az ármentesített földek. A Labore, Pályin és Butka közt előterét majdnem a töltés koronamagasságáig iszapolta fel; az Ondova Tapoly Hardicsa és Hoor körül előterét 1*5 méterrel emelte. Ezen iszapolás tagadhatatlanul folytonos és semmiféle vízépítészeti művelet által teljesen meg nem szüntethető. Ezen magasítás azért folytonos, mert az iszap lerakodása olyankor történik, mikor a folyó már visszatérőben van medrébe, mikor az előtéren csak vékony vízréteg csörgedez. A lerakott iszapot a következő árvízig a fű és gyep megköti, úgy hogy az többé el nem mosatik. Lehet ezen iszapolás hatását némileg gyengíteni, egyrészt az előterek lehető tisztántartásával, a vízfolyási akadályok elhárításával, másrészt a kopár hegyoldalok befásításával, hogy mentül kevesebb hordalék jusson a medrekbe, de azt teljesen megszüntetni lehetetlenség. Hogy a folyó emésztő-képessége növekedik-e oly mértékben a meder mélyítése és szélesedése következtében, a mily mértékben csökken az előtéren a vízoszlop magassága: arra nézve az egész világ műszaki irodalma semminemű pozitív adatokat nem képes felmutatni. A legrégibb töltéseknek, milyenek a Póéi többszörös meghágása, a legújabb időkben is, azt mutatja, hogy az előterek iszapolása gyorsabban terjed, semmint a meder emésztő képessége növekedik. A Hoangho töltéseinek többszörös meghágása is ugyanezt látszanak igazolni.