Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal ellenségei

ez a madár alak és szín szerint alakoskodó — mimikri. Fölülről tekintve tengerzöld színével elvész a csörtető patak ragyogásában s ez védi a magasban járó ragadozó madártól, a melyre nem lehet figyelemmel, mert hiszen lesnie kell a halat; alulról tekintve egész hasafele a száraz ágon maradt száraz levélhez hasonlít, tehát nem riasztja a halat. De a tél tovaűzi a síkra is, hol oly erek és holtágak körűi halászgat, a melyek nem fagynak be. Itt bokorra nem igen akad, tehát másképen mesterkedik : letelepedik a part valamely rögére, időről időre szárnyra kap s a víz fölött perczig is lebegve, megáll ; akár csak a legjobb halászcsér ; a lebegés magassága legtöbbször, 2*5 — 3 méter. Könnyen lőhető ; azonkívül finom, a patak fölött keresztbe felállított feketés halóba is megkeríthető. A szürke- és a vörösgém — Ardea cinerea és purpurea — általánosan ismeretes madarak ; a gázlók között leginkább halászok is s a szélvizekbe sokszor térdig állva, kivárják az apróbb halat. Rendkívül óvatos halászmadarak, ezért nehezen lőhetők ; annál könnyebben kerülnek csapóvasba, a melyet jó helyen gazból felhányt kis szigetre s felhalazva teszünk ki. Különben a gazlók egész családja halirtó s kivált az ikra-, és a szélvizekbe sütkérezni járó halivadék az, a mely ezeknek rendes prédája ; kezdik a legkisebb, tehát egészen a szélekre szoruló fövenyfutók (Tringa) s folytatják a lotyók iTotanus), gólyasnefíek ^Himantopus), fekete gólyák (Ciconia nigra), a kis és nagy dobos gémek (Ardea stellaris, comata, minuta) és vakvarjak (Ardea nycticorax), a melyek ellen legjobb szer a szorgalmas és ügyes vadász. Az úszók közül fölemlítendők: A kárakatna — Carbo cormoranus L. — termetes, 80—90 cm. hosszúságú, 130— 150 cm. feszítésű, egészben feketeszínű, hátán barnával pikkelyszerűen ékesített úszómadár; lábain az úszóhártya mind a négy ujjat összeköti ; csőre keskeny, hosszú és erős kampóba végződő. Nagy társaságban, különösen a nagy folyók és tóságok szigetségein fészkel, hallal él és rendkívüli falánkságával nagy károkat okozhat. Fészkét magas fákra, sokszor gémek társaságában rakja; irtása lövés és fészkének kiszedése. A búbos-, vörösnyakú- és csicsiri-vöcsök — Podiceps eristatus,rubricollis, minor — kivált halas tóságokban garázdálkodik s mind a hár-