Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
III. Természethistória - A hal ellenségei
man általánosan ismeretesek; irtásuk lövéssel történik akként, hogy a vadász akkor igyekszik lőni, a mikor légvétel végett felbuknak s mindenképen azon van, hogy nyakba lőjje, minthogy a test tömött tollazata visszarúgja a jó sörétet is. Különben kimondható, hogy minden rucza- és lúdféle vízimadár kártékony, mert a szélvizekbe lerakott halikrára mohón veti magát s e pusztítást nem teszi jóvá avval, hogy az ikrát vízről vízre át is szállítja. A kétéltűek között figyelmet érdemel a kecskebéka — Rana esculenia L. —, mely a halporontyok között nagy dúlásokat végez s legjobban akként irtható, hogy ikráját kiszedegetjük. A bogarak közül kiváló figyelmet érdemel : A csíkbogárnak több faja — Hydrophilus, Dytiscus — melyek álczakorukban és kifejlődve is kivált az ikrát, de a halat is — kikezdés által — pusztítják. A vízi poloskák közül kitűnik : A hátonús;ó ví;ipoloska — Notonecta glauca —, mely kemény szívókájával, kivált a halporontyokat öldösi, hogy kiszívhassa. A rovaríélék ellen való hathatós védekezés a halasoknak télen át való lecsapása — a midőn a halakat külön, téli haltartókba rekesztjük — sa fenéknek oltatlan mészszel való behintése. A kártékonyságnak mintegy külön osztályát alkotják azok az állati és növényi szervezetek, a melyek a halak testén megfészkelődve, a halon élősködnek. Ide tartoznak az u. n. « haltetvek » — alsóbbrendű rákfélék — és * halférgek 9. A haltetvek leginkább a halak szilványán és bőrén élősködnek s növekedésük során részben igen különösen változnak. Ifjú korukban egészben megfelelnek az u. n. hasítottlábú rákféléknek és u. n. bolharákoknak ; de a mint a nőstények halra akadnak s azon megtapadnak, érzékszerveik úgy a mozgásra szolgálók is nagy részben elsatnyulnak s a test sajátságos alakot ölt ; sokszor épen csak egy hólyag, a melyben a táplálkozás és a szaporodás szervei foglaltatnak. A hímek rövid életűek, igen aprók s megtartva teljes szervezetüket, szabadon úszkálva keresik fel a nőstényeket, hogy párosodjanak ; vagy szintén elsatnyulva a nőstényhez tapadnak, melynek teste sokszor százszorosan is felülmúlja a hím nagyságát. Ide tartoznak többek közt:
