Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

III. Természethistória - A hal ellenségei

kissé lapított, füle elkerekített; lábai kurták, erősek, az ujjakat teljes úszóhártya köti össze ; szőre tömött, sima, háta felől sötétbarna, hasa felől szürkésen világosodó ; testhossza 1 méterig, az erőstövű fark 40 cm. Szövevényes, több oldalra csövesen nyíló lakását vizek mentén, csöndes, bokros helyeken ássa s egy cső mindig a víz alatt nyílik. A vidra kitűnően úszik és bukik ; legkedvesebb eledele a hal, kivált a nemesebb fajú ; rendes halasokban roppant pusztítást végez. Irtása csapóvassal, lessel és vidraebekkel való vadászat útján történik. A vidranycst* — Mustela lutreola L. — a vidránál sokkal kisebb, görényszerű nyestfaj ; feje lapított, lábujjai csak félúszóhártyával vannak felszerelve. Szőre háta felől sötétbarna, fényes; hasa felől szürkés; ajaka és egy nyakfolt fehér; testhossza 30—35 cm., farka 1^ cm. Ez a halászó nyestfaj mindenütt ritka jelenség. A ví\i c^ic^kány — Sorex fodiens Pali. — egy piczi, egérszerű, de ragadozó állat, melynek egész hossza — a farkkal együtt — 9— 1 o cm.; tömött szőrözete háta felől sötét szürke, majdnem fekete, hasa felől fehér; orra ormányszerűen nyújtott, hegyes; fülei aprók,lecsaphatok, hogy bukáskor a víz be ne hatolhasson ; lábain sorosan álló úszóserték vannak, melyek úszáskor fölállíthatók s így a lábat evezőssé teszik ; a fark alsó felén szintén sorosan álló úszóserték vannak s a fark kormányzó erejét öregbítik. A partba vájt lyukakban lakik, melyek több csővel nyílnak ; ezek között egy mindig a víz alá vezet. Ez a kis állat az ikrábanésahalivadékban pusztít; de ráveti magát a nagyobb halra is, a melyen megkapaszkodik, hogy szemét és agyvelejét kirághassa. Irtása strichninnel, mérgezett ikrával és kis csapóvasakkal történik. A csonttörő sas — Haliaclos albiciüa L. — igen termetes, hatalmasan feszítő sas; testhossza 80—90 cm.; szárnyának feszítése 2—2*5 m. Feje, nyaka fakó ; teste földszínű ; farka — meglett korában —• tiszta fehér s más sasokéhoz képest aránylag kurta; csőre és lábaszára viaszsárga; karmait akként állíthatja, hogy kettő-kettő szemben áll egymással. Nagy folyók és tóságok táján sziklákon és magas fákon fészkel ; a víz fölött lebegve kiszemeli a halat s mintegy leejti magát reá, hogy karmait a hátába üsse ; prédája leginkább a pipáló hal ; a 3—4 kilogrammos darabokat könnyen bírja. Télen át a folyók és * FÖLDY szerint nyereg a német Nörz után magyarosítva.