Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
KIHÁNYÁS — Komárom — az öreghálónak a vízbe való bevetése. KIHÚZÓVÉK — Latorc^a mentén — I. Ajtólék. KIJÁRÓ KÖTÉL — Komárom — az, a melyet à hálót kihányok a partra kihoznak. KIJÁRÓ VÉG — általánosan — az öreg v. léhéshálónak az a vége. a melyet a ladikon kihoznak ; 1. Kijáró kötél is. KIJEGELNI (a csapást) — Balaton — az egy pont meghalászásához szükséges lékeket kivágni. KIJELELNI — Balaton-Füred — a jegén a tanyát a jegellők számára kipontozni ; ezt a vezeres szakóczával végzi s csak azután következik a jegellők munkája. KIKAP — Szeged — a hal a tiszavirág után. az az : fölveti magát, hogy a víz fölött röpülő kérészt (Palingenia longicauda) bekaphassa. KIKARÓZNI — Szeged — a fenékhorgot a partba szúrt karóhoz kötni ; I. Kikötni. KIKERÍTENI A JEGET — Balaton — a lékek helvét megjegyezni : 1. Kijelelni. KIKÖPI A HAL A HORGOT — általánosan — mikor a horoggal játszik, a szájába kapja, de ismét kilöki. KIKÖTNI — általánosan — hajót, ladikot, bárkát a parthoz kötni ; a vízbe szolgáló szerszámot, pld. a fenékhorgot a parton levert karóhoz kötni ; I. Kikarózni. KIKÖTŐ BAK, a rúdbaktól való megkülönböztetés végett.* KIKÖTŐHOROG — Szolnok — két karó közé kikötve ; egészen sajátságos mód. KIKÖTŐ KARIKA, a halász járóművek és bárkák orrán az a karika, a melynél fogva ki lehet kötni.* KILEKELNI — H. O. — a jégbe a halászathoz szükséges lékeket vágni. KILENCZSZEMŰ HAL — Kír-féle szakácsköny v, XVI. század — Pctrom\~on fluviatilis. a két szemről, egv orr és hét, szemalakú szilványlyukról. KILENCZ SZEMŰ HAL — Janua 1729 — Petromyzon Huviatilis. KILENCZ SZEMŰ HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — lampetra oculata ; nyilván a vak ingola. Ezt követi : «Az kilenczszeműhöz hasonló lampedra». Az Orbis pictus (1708) is ad|a ; de latinul muraenula. Nyilván Petromyzon. KILÉP — Agárd — a ponty, az az átvet magát a hálón, szökik. KILINCS — Csongrád — a lélekvesztőn a cziklony beakasztására szolgáló fül. KINYÚJTANI — Komárom — az alattságot, azaz : kiereszteni a vékony kötelet, a melynél fogva a halászhajót vízellenében húzzák. KIRÁI.YHAL — P. K. — Acipenser stellatns. PALL. Eredete nincs feljegyezve. KIRÁLY PONTY — P. K. — Cyprinus carpio L. Duna m., I. Tükrösponty. KIRÁLYPOZSÁR — Szirmay Andr. — Cyprinus Carpio L. macrolepidotus. KIRCZA Heckel — Cobitis taenia. Biztosan oláh elnevezés. KISAKA — Agárd — halmázsalásnál erre akasztják két fülénél fogva a kast ; olyan mint a kocsi kisafája, csak a középső vasalása más. Kis APATSÓ - B. S^abó Dávid — helyesen magyarázva mint laptáros apacs. KISBÍRÓ — Tihany — a halászbokor legifjabb tagja ; főfeladata a társakat felköltögetni, összehívni ; rendeleteit a kulcsostól kapja. KÍSÉRNI — Balaton-Füred — az eresztőháló betevésekor, azaz: ehhez képest a ladikot kormányozni. A betevést három ember végzi, az egyik ereszti (a hálót), a másik hútfa (evedz), a harmadik kiséri (kormányoz). KISGAZDA — Korád — a jég alatt való halászatnál a második ember. KISHALÁSZ — Komárom — kis szerszámmal : horoggal, keczével )áró halász. KISHÁM — S-0//ÍO.V — 1. Czibék, Vállhám. Kis HEY — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — squamula ; ma pénz, pillangó. KISIKLIK — a hal a kézből. Kis KOTRÓCZ — Saràd — 1. Kotrócza. Kis LEGÉNY — Pinnyéd — második halászlegény. KISKŐ — Balaton-Füred — az öreg gyékényes hálón a rendes súlyozókő. KISPICZÉS — Tápé — tutajos horoggal halászó halász. Kis SZÁNKÓ — Baletton, őshalászat — kisebb
