Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

gyalogszánkó, a melyen a jéghalászok holmijukat, a «municziot» szálítják. Kis SZÉLHAL — Alburnus bipunctatus HECK. Erdővidék, Olt vize. KISZ — H. O. és P. K. — I. Küsz, Keszthely. KISZAKAD — általánosan — a hal a horogból, ha már megfogódzott s úgy szabadul, hogy a halon seb támad ; 1. kiköpi a horgot. KISZÁRMAZIK — Miskolc^i Gáspár — a hal a tengerből a folyóba, az az : felvonul pld. a tokféle. KISZEDŐ LÉK — Tószeg — I. Ajtólék. KISZEZNI - Keszthely— kisz (Alburnus} halakat fogni, ilyen alkalmazásban : «kiszezni ment, hogy a horgát fclhalazza». L. Felhalazni ; I. Küsz. KISZÍJJALT — Mátyusnál — a stoklis, azaz kihasgatott s megszárított. KITAPOGATNI — sok helyen — a halat elfekvése helyén, kézzel keresve, megtalálni. KITÉR — a hal a háló elől. mikor a víz nem habzik s nem zavaros, I. Habzó víz. KIVÁRNI — Bácsmegye — a halat is; türelmesen megvárni, míg rajta veszt. KIVÉTEL — Agárd — I. Ajtólék. . KIVONÓ — Erdélyi Mezőség — a jég alatt való halászatnál az a lék, a melyen a hálót kihúzzák ; I. Ajtólék. KIVONÓ SORLÉK az ajtólék és külső saroklék közötti léksor.* KIVONYÓ VEK — Kopácsi — I. Ajtólék. KOBAK, I. Kabak. Kocs — Bodrogkor, általában — I. Kacs, Mankó, Fül, Bódva, Bódé. KOCSISZER HALELADÓ — Tihany — a halászbokornak az a tagja, a ki a kocsit megrakja hallal s távolabb vidékekre eljár, hogy eladja. Kócz — P. K. — Aspro Zingel L. Vág folyó torkolata táján. A név magyarázatát I. Kotcz alatt. KOCZA — Komárom — 1. Kecze. KÓCZA — Kopácsi — 1. Apacs. KÓCZHAL — P. K. — Aspro Zingel L. KOCZAKÖRÖM — Komárom — a keczeháló fakerete ; 1. Bónéfa. KoczÁs — Komárom — koczával (keczével) járó halász, kishalász. KOCZÁZNI — Komárom — a kocza- (kecze) hálóval való halászat. KOCZÁZÓ — Komárom — a kocza- íkecze) hálóval halászó halász. KOCZÉR — Hegykő — I. Kaszúr. Kói.cz — P. K. — Aspro Zingel L. KOLCZ -- P. K. — Aspro Zingel L. Ez a változat a Góc?, Kólc^hál, Kölc\ tót eredetre vall, a mennyiben az Aspro tót neve *kolec» = faszeg, czövek ; tehát ez is, mint a magyar «kerékszeg» ugyanazt a halat alak szerint festi. KOLCZ — Szirmay Andr. — Aspro Zingel Cuv. KOLOMP — Velencéé, Komárom, Szeged — az a fadarab, a melynek nyergébe az evező a gúzs segítségével beakasztatik; I. Kaloda, Húzóvánkus. KOLONCZ — Balaton — a húzóvánkusból kiálló vas, melybe az evező vasfüle beakasztatik ; I. Húzószeg. KOLTY — Biel^ A. — Cottus gobio L. Erdélyi résnek. KOLTY — Szirmay And. — Cottus gobio L. « fejes* fajnévvel. KÓLTZ — Janua 1729 — Aspró Zingel Cuv. KOMHERHÁLÓ — Kis-Majtény — 1. Ághegyháló. KONCSÉR — H. O. Balaton, kenessei őshalászat — I. Konczér, Veresszemű- Veresszárnyú. KONCZÉR — Leuciscus, I. Leány Konczér, Veresszárnyú Konczér.* KONCZHAL — Scardinius erythrophthalmus BON.. GALGÓCZY szakácskönyve 1622. Innen talán a ma is élő Konc^ár, Konczér, Koncsér. KONCZÁR — H. O. — Koncsér, veszprémi kiejtés — Leuciscus, Scardinius ; I. Konczér, Koncsér, Göndér. KONGOS CSÍK — Nagy-Dobrony — az igen nagyra termett csík ; az Ecsedi láp körül is így. KONYHAHAL — Tihany — I. Szerhal. KOPÁS — Szolnok — az evező nyelén a derékrész, mely a gúzsban jár s ott a gúzsba és kallantyúba beléköpik. KOPÉTÓ — Balaton — a hal szilványfedője Kiemendeckel — I. Kopétyó, Kopótó, Kopétyé, Kopétyú, Koppantyú, Koppintó. KOPÉTYÉ — Szentes, Velencéé — «hal füle » ;