Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

s rokonaikkal űzött halászat, mely körbe vagy félkörbe keríti a halat.* KERÍTŐ (háló), — Szeged — tulajdonképen kézi háló, két ember számára ; van párája, kő helyett azonban ló lábszárcsontok vannak rákötve. Hossza 8—10 m. KERÍTŐ JEGESHALÁSZAT — a gyalommal a jég alatt űzött halászat.* KERÍTŐ SZIGONY — Olts;cm — öt ágú, szakás szigony, melynek középső ága a legrövidebb, a többi fokozatosan hosszabb, úgy, hogy az ágak hegyei együttvéve lapos ívben meredeznek. KERESZTSZEG —, Keszthely — a bödönhajón az a szeg, a melylyel a húzóvánkus meg van erősítve. KERÜL - a hal horogra, hálóba. KESERŰ FOG — Agárd — a ponty torokfoga. KESERŰHAI. — P. K. — Rhodeus amants AG. Balaton tája. KESERÚ I>ONTY — Szirmay Andr. — Rhodeus amarus AG. KERÍTENI — Bodrogköz — a tanyát, ilyen alkalmazásban : «Mar háromszor keritettünk», t. i. ennyiszer vetették ki a hálót. Általánosan a húzóhálókkal való halászás módja, mely abban áll, hogy a hálót előbb kifeszítik s azután körösen összehozzák. KESKENY KECSIGE — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Rhombus; tehát tengeri keszegúszó, a német «Steinbutt». KESSEGI — Marsilius — I. Dévér keszeg. KESTSCHEKE — Marsilius, Bloch — I. Kecsege. KÉSZE — H. O. — Abramis és Leuciscus fajoknál genusz név. Szeged; de nem általánosan. KESZEG — Abramis, I. Bagoly Keszeg, Dévér Keszeg, Éva Keszeg. Lapos Keszeg, Leuckart Keszeg, Silány Keszeg, Szemes Keszeg.* KESZEG — általánosan — minden ú. n. fehérhal ; egyesíti az Abramis, Blicca, Leuciscus, Squalius, Aspius, Idus, Scardinius nemeket; kiválóan az Abramis nemre alkalmazva. KESZEG — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Leuciscus. in generc. KESZEGE — P. K. — Abramis brama L. Balaton. KESZEGHÁT — sok liehen — oly hegy, melynek domborulata az Abramis fajok, jelesen az Abramis Brama hátának élére emlékeztet. KESZEGHÁTRA MOSVA — Duna — mondják kivált homokzátonyokról, mikor élek látszanak rajtok ; szintén az Abramisról véve. KESZEGÓLDALT — általánosan — szűk résen a test keskenyével, tehát oldalt átbújni ; mint testi hiba : féloldallal előbbre járni. Az Abramis lapos testéről véve. KESZI — H. O. — ú. m. Késze. KETHKEZHALO (Kétközháló), már 1497-ban. Az egri püspökség számadási könyvében. Udv. levélt. Bécsben Nr. ? 14. Fol. A két végét egy-egy ember fogja s úgy kerítenek vele, tehát két ember közé való háló ; I. Kerítő. KÉTKÉZHÁi.ó — Turahát — I. Kerítő, Kétköz. KÉT-KEZZEL VONÓ HÁLÓ — Janua 1720 — a mai kétközháló. KÉTKÖZ — Bodrogköz — kisebb gyalom, melyet két ember közre vehet s vonhat ; I. Kerítő. KÉTKÖZHÁLÓ — 7. S}. — I. Kerítő. KET KÖZ HALÓ — Ujfalvi-Szikszai xvi, sz. a haltapogatóval verriculum alatt. KÉTSZÁRNYÚ — a hal kormányúszója, mikor két egyenlő félből állva, fecskefark alakú, mint pld. a pontyé ; a tudományos mesterszó «homocerk».* KÉTVÉGŰ KOPJA HAL — Anphioxus lanceolatus, YARRELL.* KEVÉSKOR — Nagy-Dobrony — így : «a kullogót csak kei>eskorig lehet használni. KÉZTŐ — carpus.* KIFELÉ HALÁSZNI — Balaton — a tó belseiéből a part felé halászni. KIFOGÓ -Keszthely.— A 40Öles horog in vége a part felől, a víz derekán le volt köveive s ez a pont egy úszó nádcsóvával (kótával) volt megjelölve ; innen 10 ölnyire egy nádszál volt leszúrva, mely az in 10-dik ölét s egyszersmind azt a pontot mutatta, a melyen az inat emelték, azaz : kifogták. KIFOGOTT HAL — Balaton — a zsákmány. KIFOLYÓ TO — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — lacus. KÍGYÓ-HALACSKA — Grossinger — a Petromyzon fluviatilis LIN. ifjúkori alakja, tehát az «Ammocœtes branchialis».