Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
fonadék, a melynél fogva a halász a puttonyt a vállára akasztja. KÁRÁSZ — Carassius, 1. Kövi Kárász, Széles Kárász.* KÁRÁSZ — K. — Carassius vulgaris NILS. Egy tőből való a német: Karausche, Kareisl, Gareisl ; az oláh karas és tót karas, karasek nevekkel. GALGÓczi-nál (1622) megvan. KÁRÁSZ — Janua 1729 — Carassius vulgaris NILS. KARASZ — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — charax ; ma egy halcsalád : Characinidae és a Charax nem ; tengeri hal. KÁRÁSZKESZEG — T. S?. Nátly és H. O. — Szeged, — P. K. — Tis^aföldvár, Seardinius erythrophthalmus BON., tavakból. KÁRÁSZ PONTY, Cyprinusacuminatus HECK.* KÁRÁSZPONTY — H. O. — Carpio Kollarii HECK. Velencze. Minden halász állítja, hogy a kárász és a ponty keveréke. KARÁSZVARSA — Doroszló (Bácska) — két bejáróval, dobszerííen fölpeczkelhető; hálóból kötve ; máshol a kárászvarsa egy bejáróval. KARCSU-PONTY — Grossinger — «Kartsoponty» — nyilván a Cyprinus hungaricus HECK. KARCSU PONTY — Szirmay Andr. — Phoxinus laevis AG. értelmében. KARDKESZEG — P. K. — Pelecus cultratus L. Tis^a m. KARDA — P. K. — Pelecus cultratus L. KARDAHAL — P. K. — H. O. — Pelecus cultratus L. Duna m. KARDAKESZEG — H. O. — Pelecus cultratus L. Csongrád. KARDOS — Pelecus, 1. Sugár Kardos.* KARDOS — P. K. — Pelecus cultratus L. KAREVEDZŐ — Keszthely — be nem akasztható, mankóval ellátott evedző. KECZÉS CSÓNAK az, a melyen a keczés jár.* KECZÉZŐ — Szeged — a keczével halászó halász. KECZÉS — Tis^a mentén — keczehálóval járó halász. KECZÉZNI — Tis^a mentén — a keczével halászni. KEJTÁG (kétág) — Latorc^a mentén — 1. Keresztkötél. KELE — Seardinius, I. Pirosszárnyú Kele.* KELEHAI. — P. K. — Seardinius erythrophthalmus BON. Balaton. KELEN — Göcsej — Seardinius erythrophthalmus Bon., nyilván a szláv «Kien» keszegnévvel egy tőből való I. Kele, Keling, Telea, Telén és Telény. KELEVISZ — Komárom — az iszapban fekvő ágasbogas fa, melybe a háló beakad. KELING — H. O. — Squalius dobnia L. KisMajtény; a balatoni kelehallal rokon név. KEMÉNY HAL — általánosan — mondják arról a halról, mely a szárazra vetve is sokáig elél, pld. ponty, kárász, sügér. A keménység, ha jósággal párosul, növeszti a hal becsét. KEMÉNY HEJU HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — concha, conchile, conchilium, ostrea ; régente az Unió, Anodonta kagylók is halszámba mentek. KEREKDED HÉJJAK — Miskolczi Gáspár pikkelyek, halpénz. KEREK HALPÉNZEK — squama; cycloidce.* KERF.KKESZEG - 7. S?. Nátly — Szeged. Abramis sp ? talán sapa PALL KERÉKSZEG — P. K. — Aspro vulgaris Cuv. kitűnően festi az alakot. Nyitra torkolata. KERESŐ — Balaton — vaskampós, görbenyelű szerszám, a melylyel a jég alatt eltévedt vezérrúdat fölkeresik s helvrehúzzák, 1. Gébics és Gemics ; Tihanyban azonban a vasból készült fentő neve. KERESŐ HALÁSZ, a keczés, vezetős, kaparós halász.* KERESŐ HALÁSZAT az, a midőn a halász folytonos helyváltoztatás mellett alkalmazza a szerszámot, pld. a keczét.* KÉRÉSZ — Grossinger — Palingenia longicauda, «Tiszavirag». KERESZTFA — Bodrogköz — a bokorháló lábát megerősítő fa. KERESZTHÁLÓ — Kolozsvár — 1. Ághegyháló stb. KERESZTKÁVA, a borító oldalát alkotó, egymást keresztező káva.* KERESZTŐR — Bodrogköz — a téli vasas szák hálóján keresztbe futó fonalak, melyek a hal jelenlétét a feljáró őr és pedzője útján elárulják. KERÍTŐ HALÁSZAT, az öreghálóval, gyalommal HERMAN O. A magyar halászat.
