Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

JEGELNI - Balaton — a halászáshoz szükséges léket vágni. JEGESGYALOM az, a melyet a jég alatt kivetnek.* JEGES HALÁSZAT, a jég alatt űzött halászat.* JEGES KESZEG — H. O. — Blicca argyroleuca HECK. Hegykő, Fertőtava. JEGES VONÓ, a gyalommal a jég alatt űzött halászathoz szükséges lékek összessége.* JÉGFÚRÓHAL — P. K. — Cobitis tœnia L. Tisza. JÉGPATKÓ — Balaton — négy körmű, félkengyel alakú szerszám, melyet a halászok az elcsúszás megakadályozására a talpuk alá kötnek. JÉGRE VALÓ SZERSZÁM — Tihany — a jég alatti halászathoz tartozó szerszám összessége ; ellenkezője a hígvízre való. JÉGRIADÁS — Balaton —- I. Riadás. JELES PÓTA — Keszthely — az eresztő hálón az első pótát minden mester más-más alakban köti, hogy hálóját felismerhesse. JOBBSZÁRNY — Bodrogköz — a nagy gyalmon a kátától jobbra eső hálófél. JÓHAL — Komárom — az értékes hal. mint : ponty, süllő, harcsa, menyhal stb. A régi szer- vagy köteleshal. JÖVEVÉNY PONTY hal. Cyprinus auratus AUCT.* JÖVEVÉNY-POTYKA — Szabó Dávid — nyilván aranyhal, Cyprinus auratus, auct. ; a hozzáfűzött monda után azonban delfin is. JÚVNI — XVIII. század — I. ívni. K KAAKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Juncus. KABAK — áltaünosan — a lopótök kurtanyakú fajtája ; használják csíktöknek és sokszorosan úsztatónak pld. a fenékhorgászatnál, a lábóhorgon ; néha kobak is. KACS — Körös-Tárcsa — az evező nyelén levő fogantyú ; 1. Bódé stb. KACSAORR — Szeged — a viza, tok, söreg, kecsege vagyis a tokfélék orra. KACZÉR — Balaton, általánosan — karcsú nádcsóva, melyet téli időben az eresztőhálóra őr helyett jelnek kötnek. A kaczér a zajló jégnek könnyen enged, innen az elnevezés. KÁKA — Hegykő — I. Apacs. KAKASÜLŐ — Kopácsi — a kecze fája, 1. Bónéfa. KALÁNHÁLÓ — Sepsi-Uzon — I. Bőcscsőháló, Ollóháló. KALAUZ — Bodrogköz — az, a ki a hal vaczkát tudja. KALICZKA — Babton-Füred — I. Vejsze. KALLANTYÚ — Szolnok — I. Kolomp, Húzóvánkus, Kaloda. KALODA — Keszthely —. a bödön hajó húzóvánkusa ; van húzó- és keresztszege ; I. Húzószeg, Keresztszeg. KALLÓSZÍJ — Kis-Majtény — l. Cziklend. KALLÓZNI — Kis-Majtény — 1. Cziklendeni KAMPÓ — Varbó, Ipoly mentén — a szigonyról, melynek egyes ágát a palócz kampónak mondja (palócz). A Bodrogközön a kereső, I. Gébics. KAMPÓS FOGAK — dentes raptatorii.* KAMSA — Szolnok — I. Gébics. KANALAS FOGAK — dentes cochleariformes.* KÁNCSA — Tápé — I. Gébics, Gemics, Gémes, Gamó, Kampó. KÁNDRÓ — tóban élő hal. Székely/öld, talán Perca fiiwiatilis L., melynek oláh neve tavas helyeken Kosztros. KÁNVA — Szentes, körösi halászok — I. Káva, Hajtovány. KAP — a hal a horoghoz, vagy a horog után. KAPARÁSZHÁLÓ — Turahát — 1. Varsaháló. KAPARÓ (háló) — Bodrogköz — '• Varsaháló. KAPARÓSZÁK — Szolnok — I. Varsaháló. KAPÓHAL — Komárom — a nagy hal (viza, harcsa) mellett kifogott apróbb halak, a melyekben a legénység részén kívül osztozik, KARICS — H. O. — Carassius vulgaris NILS. Lázi, Nógrád megye (palócz). KARIKA — Hegykő, Saród — 1. Csiga, Villafa ; szerkezet szerint az előbbivel egyezik. KARIKAKESZEG — H. O. — Leuciscus rutilus L. juv. Komárom. Tulajdonképpen Abramis sapa PALL. KARISNYA — Kis-Majtény — a rácsa kerete; I. Kasornya, Káva. Hajtovány. KARÓRA HALÁSZNI — Hegykő — mikor nem a partra húzzák ki a hálót, hanem a tó színén a hajóba, mely a levert karóhoz van kötve.