Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
nására ; tehát kézzel s nem kerékkel hajtott orsó. GYALOM — történeti kálónem — hetven, száz méter hosszú keritő öregháló, hosszaközepén mindig zsákkal, a melyben a halak megfogódznak ; leginkább tóságokban divott és dívik ma is. GYALOM — Janua 1729. GYALOMDESZKA — Bodrogköz — Bécze. GYALOMPOGÁCSA — Bodrogköz — a nagy gyalmon az alinra fűzött, agyagból készült s kiégetett súlyok, I. Galacsér. GYARGYA — P. K. — Pelecus cultratus L. Tisza m. GYÁSZKESZEG — Balaton — « fekete keszegfaj* Tinea vulgaris Cuv. GYÉKÉNYES HÁLÓ — Balaton, őshalászat — a balatoni halászok öreghálója, gyékényből való úszókkal, melyek azonosak a bodrogközi pálhákkal. GYÉKÉNYKÖTŐ — Tihany — 1 m. hosszú spárga, mindkét végén keresztfácska ; a gyékénynek a kötőhelyen való összeszorítására. GYÉRHÁLÓ — Szeged — nagy zsákalakú háló, melyet két ladik között használnak. GYÖKERES FENÉK — általánosan — 1. Atkás. GYÖKERES PART — általánosan — a hol a parton növekedő fák és bokrok víz felőli gyökérzete kiüti magát. Halas hely. GYŐKÉRKASZA — Hegykő, 1. Nyesellő. GYÖNGYHAL — Grossinger — Blicca argyroleuca HECK. GYÖPSÉG — Hegykő — zsombékos hely. GYUKSZÉL — Fertő tava — viharos déliszél. GYÜKEREZÉS — Keszthely — a halászásnak sajátságos neme ; h a szövegben. GYŰRŐCZÉRNA — Szolnok — az, a melylyel a háló részeit összevarrják, vagyis a réfolmot megcsinálják. H HAALO CSINÁLÓ — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — reticularius. HABARNICZA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Polypus ; a régi írók mindig a halakkal együtt tárgyalták. HABITA — Balaton, Siófok — az a nádtörek, gíz-gaz, a melyet a hullám a partra vet ; tüzelő szer ; I. Habócsa, Katér, Katré. HABÓCSA — Keszthely — I. Habita. HABÜTŐ — Balaton-Füred — I. Habvető. HABVETŐ — Balaton, tihanyi őshalászat — a bödönhajó peremére erősített rúdkeret, mely a habot visszaveti. HABZÓ víz — Balaton, őshalászat — a balatoni őshalász csak habzó vízben, vagy mindjárt a habzás után halászik, mert csöndes vízben a hal lát és kitér. HABZÓ VÍZ — általánosan — oly mozgásban levő víz, mely fodros hullámokat vet és tajtékzik. HAGYÁS — Bodrogköz — a varsánál, ilyen alkalmazásban : egyhagyású, több hagyású, kisebb, nagyobb hagyású ; vonatkozik a kávák mennyiségére és a közök nagyságára, I. Egyhagyású. HAJAS KÖVIHAL — H. O. — Gobio fluviatilis Cuv. Miskolcz, Sajó ; már a xvi. századbeli szakácskönyvekben is. HAJATLAN KÖVIHAL — H. O. — Cobitis barbatula L. Miskolcz, Sajó ; már a xvn. század szakácskönyveiben is. HAJÓ — Velencze — egy embernek való ladik, ládával, egy evezőpaddal. Ezt a «farán» állva rúddal «toiják». HAJÓHÚZÓ — Fertő tava — azok a halászok, a kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztott nagy evezővel húznak ; I. Dal. HAJÓKARÓ — Hegykő — erős hegyes czölöp, a melyet a tó fenekébe levernek, a mikor a tó színén húzzák ki a hálót, I. «Karora halászni". HAJÓ TAT — B. Szabó Dávid — «Otet a hajó tatról le-taszítja» ; — 1. Tat, Taty,Toty. HAJTÓ CSÁKLYA, a melylyel a vezérrudat a jég alatt lékről lékre hajtják.* HAJTÓ HALÁSZ, a farszákkal, bokorhálóval stb. járó.* HAJTÓLÉCZ — Szeged — 1. Vezér. HAJTÓLÉK — Záhony — 1. Ágiik. HAJTÓLYUK — Bodrogköz — 1- Ágiik. HAJTÓRÚD — Záhony — 1. Vezér. HAJTOVÁNY — Keszthely — a szák kerete ; egyáltalában mindennemű hajlított hálókeret ; nem értve belé az ágast, melyhez a hajtovány, mint nyélhez kötve van. HAJVÁR — P. K. Szatmár körül — kaviár, jelesen a csillagostok, Acipenser stellatus ikrájából vaió.
