Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

FOLYÓ víz RAK — Ujfalvi-Szikszaí xvi. sz. — astacus fluviatilis. FONÁS — Latorcza mentén — I. Gorcz. FONT — Velencéé — kisebb, emeltyűs mérleg, hálókosárral, a melyen kisebb menynyiségű halat mérnek. FORDÍTÓFA — Latorcza mentén — kétágú s kurta szárán kampós fa. a melylyel az űző rudat a következő lékre ráigazítják ; az űzőrúd tekintetében lásd : Hajtólécz, Rohony. Vezér. FORDÍTÓ LÉK — Tószeg —- I. Saroklék, Szeglik. FORDÍTÓ VÉK — Latorc;a mentén — 1. Saroklék, Szeglik. FORGÓ — Tihany — a vezérrúd hátulján álló vaskarika, a melybe a fagyó kötél szolgál ; folyók mentén, sok helyen az örvény, ily értelemben már a XVI-dik században is dívott. FORGÓ — általánosan — I. Forgóvíz. A vetőháló tartókötelén forgó ikerkarika, arra való, hogy a kötél össze ne sodródjon. FORGÓVÍZ — Miskolc^ — lassú folyású, mély, örvényes víz; a ponty lakóhelye. FORGÓS VÍZ — általánosan nagy tölcsért alkotó víz. Fő — sok helyen — I. Fej, Feu. FŐHAB — Kenesse, Balatonmellék — a Balatonfő Kajár felől, tehát északkeleti hab ; halászatra alkalmatlan. FŐHAL — sok helyen — a halászok a halak felsorolását rendszerint evvel kezdik: «hat nálunk a főhal a . . . . harcsa, csuka, ponty, fogas » a szerint, a mint e vagy ama faj vidék szerint jövedelmesebb. FŐHALASZ — Tinódy Sebestyén — « Csakis főhalasz es hétszáz benne vala» t. i. Szegeden ; a mai öreghalász, halász nagygazda; a czéhes rendszer szerint halászmester értelmében. FŐHOMLOKCSONT — os frontale. FÖLDMORZSA — Szeged — omló partok apró röge, melyet a ponty kedvel, mert sok benne a növények finom gyökere. FÖLFEJNI — Balaton — a hálót húzogatva a vízből kiszedni ; I. Fejni. FÖLLEKELNI — Pest. Pilis. S. és K. Kunmegyx — 1. Jegelni. Jegellő. FÖLSZEDNI — Algyő — pld. «fölszedtük a zsidöutszat», t. i. azt a karózatot húzták ki a földből, a melyen a halakat szárítják : I. Zsidóutcza. FÖLSZÉL — Keszthely — mely Tihany felől jár ; halászatra jó ; tehát északnyugoti ; ez a kenesseieknek nem jó. FÖLVETI — általánosan — magát a hal a vízből : szép, csöndes estéken, nyáron át. FÖRDEN i — Velencéé — «a hal ivik, vagy fördik». mondta a tóbiró. FÖVENYES FENÉK — sok helyen — durvább homokkal borított vízfenék. FÖVENYES PART — általánosan — homokos part. FÖVENYVÁGÓ — Cobitis taenia L. ErdSuidék, Olt menti vizek. FŐZŐKANÁL — SyCntes, körösi halászok — az étel kavarására szolgáló lapiczkás fa; inkább véső- mint kanálalakú. FRENTŐ — Szolnok — 1. Fentő ; nyilván elfajulás. FRISSELNI — Tyúkod, Ecsedi láp — a vizet ; a csíkveremben a vizet új feltöltéssel javítani. FURKÓ — általánosan — nagy fakalapács, melylyel mindenféle karót bevernek. FUTOSÓ — Tápé — I. Fattyúlaptáros. FUTTATÓ HÁLÓ — Komárom — melynek egyik végét dézsához kötik és kieresztik, hogy a viz vigye ; a másik végét a csónakon tartják ; — mire a háló a dézsa után egészen ki van feszítve, a csónakkal sebesen evedzve a dézsára kerítenek. FUTTYOGATÓ — Szeged, Szentes — lásd: Butvtyogató. FÜL — Algyő — a hálótű lába ; a csíkászoknál a csíkkasnak (varsának) füle van, melynél fogva a vízből kiemelik. Innen a régi okiratokban az «ansa», pld. 1005 körül : «quod caperetur in ansis» és : «in elevatione ansarum». FEJÉR, Cod. Dipl. I., 487. Dávid herczeg adománylevele a tihany apátság dunai halászatáról. FÜRGE CSELLÉ, Fiioxinus laenis AG.* FÜZÉR — Komárom — 1. Tűzsér. FŰZFAHAL — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Kolozsvár. Varbón (palóezság) : Alburnus bipunctatus HECK. A hal testének fűzfalevél alakjáról. Göcsejben is.