Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
melylyel téli halászatkor a B. lyukon át a halat az Örvösháló felé hajtják. BBTTYOGATÓ — Szeged, Csongrád. SzolnokKopácsi, Komárom — talpas fácska, a melylyel a vízbe vágnak s «buty», «kuty» vagy « fütty » hangot csalnak ki, azaz a béka hangját utánozzak s evvel a harcsát a horogra csalják. Komáromban kis bádogpohárral kuttyogatnak; 1. Futtyogató, Kutytyogató, Puttyogató. BUZASZEMŰ KÁRÁSZ — P. K. — Seardinius erythrophthalmus BON. Győr körül. BUZASZEMŰ KESZEG — P. K. — Seardinius erythrophthalmus BON. Duna m. BÜKE — H. O. — Lcuciscus rutilus L. Balaton. BŰZLIK — a hal (a fejétől), mikor rothadásnak indul. C CORAS — Marsilius — I. Kárász. CSABÁK — T. Sz. H. O. — Aspius rapax AG. Szeged. Korös-Tarcsa. CSABÁK — Telestes, 1. Agassiz Csabák." CSAJKA — Máramaros — a halászladik vagy csónak. CSÁKLYA — Balaton, őshalászat — erős, hosszú, tompavégű villás- v. ágasfa. melylyel a jég alatt való halászatnál az eresztő és ajtólék körül a hálót rakosgatják. Általánosan horgos és lándzsás, hosszúnyelű vasszerszám is. MIKLOSICH szerint a szláv caklja. CSÁKLYAHÁLÓ — Máramaros — tulajdonképen Ághegyháló ; de rúd nélkül való s szélességénél hosszabb. Zavaros vízben, a vizet meglábolva, evvel fogják az apró halat. CSÁKLYÁS CZIBÉK - a tihanyi." CSÁKLYÁSLEGÉNY — Bodrogköz — I. Rohonyos, Vczeres. CSALI — Marczcil menten — összessége mind azoknak az apró állatoknak s egyebeknek, a miket a halász a horogra ráhúz, hogy a. halat horogra csalja: «Erigy az iszapba csali szedni*; 1. Pélle. CSALITŰ, a székely pisztrángvarsában az a fapeczek, a melyre a csalit felfűzik." CSALÓ ELEDEL — Janua 1729 — csali (esca). CSALÓKA JEL — Tihany — mikor a hegyenjáró valamely halászbokorral összebeszél s jeladás közben más jeleket is ad, a melyek a többi bokrot megtévesztik, 1. Hegyenjáró és Látott-hal. CSANAK — Kis-Majtcny — I. Mericskő, Szapoly. CSAPÁS — Velencze — azok az útak, a melyeket a halászok a nádasba vágnak, s a melyekben a varsákat elhelyezik. A jegén a halászok nyoma. CSAPKOLÓDIK — Szeged — a hal, I. Burványlik. CSAPÓHOROG — Komárom — I. Kosztos horog. CSAPÓHUROK — Pinnyéd — koszt végére erősített, lószőrből sodrott hurok, melyei a vízben álló csuka nyákára vetnek. CSAPÓ SÜGÉR, Perca fluniatilis L." CSAPÓVÉG — több helyen — halász szerszámnál az a vég, a mely a vízbe jár, vagy a víz felé sújt. így a horog kosztjának van fogóvége, mely a halász kezében van, — csapóvége, a melyre a horog ina van kötve: a horogínnak az a vége, melyre a pekle vagy patony van kötve, szintén csapóvég. CSÁRDA — általánosan — az állóbárka farán lévő elzárt hely, melyben szerszámot stb. tartanak ; Komáromban a vándor — piszkos — halászok gyékénysátra. CSÁRDAKARÓ — Komárom — a halászsátor karózata. CSATTKŐ — Bodrogköz — az öreghálón a berenafa (apacs) felől az első nagyobb kő; arra való, hogy az apacs a víz fenekén egyenletesen járjon. CSATT-KÖTÉL — Bodrogköz — I. Bejáró kötél, t. i. a Laptáros felőli végén van a Csattkő; I. azt. CSECS-CSONT — os mastoideum. CSECSTÓ — XIII. század — «Chechto», mely azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta), a hol a vejszék fel voltak állítva. CSEGE — XIII-dik század — állítólag halastó I. Czégc stb. különben ma helység neve a Tisza mentén. CSEKÉLYE — Miskolczi Gáspár — a patak vizének széle, hol a víz nem mély, I. Szélvíz. CSEL — Máramaros — a selyemből, tollból és disznósertéből készült mesterséges légy, a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják. CSELLÉ — Phoxinus laeins AG. Erd5i>idék. Olt vize.
