Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
CSELLÉ — Plioxinus, 1. Fürge Csellé.* CSELLEG — Csongrád — libeg pld. az úszó deszka, az elszabadult csónak; akkor mondják, mikor az úszó tárgyat a viz fodra csak ingatja, de nem viszi tova. CSEMPELY — M. Ny. S^. — I. Pendelyháló. CSENDES víz — általánosan — a tó, mikor nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású. CSEKEPCSIK — Szentes, körösi halászok — csíptető fa, a mely a fenékhorgok fölvételére szolgál. CSERES — Ecscdi láp, északi rész — sáros, gyékényes és kakás helyek neve; L Cserét. CSERÉT — Börvely - az Ecsedi lápon azok a helyek, a melyeken állóvíz és nád is van ; ellentétje a láp ; lásd azt. CSERKÁLÓ HÁLÓ — Máramaros, Visk — nyilván egy tőből való a Csorpakkal s azonos a nagy-bocskói Csáklyahálóval, 1. azt. CSERKE — Tihany — I. Batony. CSERKELÁNCZ az a gyengébb láncz, a mely a vizahorog deréklánczárói lecsüng s a melyre a vizahorog kötve van.* CSERKÉRE VALÓ — Tihany — 1. Csali, Horogra való, Pélle. CSERKÉSZ — T. S;. — kisegítő a jég alatt való halászatnál ; a fogott halak felében a halászokkal osztozik. Balaton ; nyilván a cserke függelékcs természetére czéloz. CSETRÉS — Tihany — helyettes, a melyet a bokor valamely tagja, ha akadályozva van, maga helyett állit. CSETRI — P. K. — Plioxinus lacvis AG. Balaton vidéke, Zala-Tapolcza. CSÉVÉS HAJTOVÁNY, a székely pisztrángvarsa abroncskávája nincsen madzaggal kötve, hanem egy bodzafából való cséve két végébe be van dugva. Igen szép és kitűnő egybefoglalási mód.* CSICSIRI — Velencéé — a kis vöcsök — Podiceps minor — halászneve. CSIGA — Agárd — egy derékfa végében járó kettős csiga ; a háló inának leszorítására való. CSIGANYOMÓ — Agárd — a csiga derékfájába járó husáng, a melylyel a halász a csigát lenyomja. CSIGOLYA — Háromszék — innen csigolyás hely; egy a «rekettyéssel» ; leginkább patakok partján álló, fűzbokrokból alkotott üstökök. CSIGOLYACSONT — vertebra,* CSÍK — Cobitis, I. Fövényvágó Csík, Kövi Csík, Réti Csík, Vágó Csík.* CSÍK — K. — Cobitis fossilis L. GALGÓCZInál (1662) megvan. MIKLOSICH szerint a szláv cik. CSÍK — Ujfalvi-Szikszai XVI. század. — lacertus, lubricus aquaticus, Poecilias. Itt a «lacertus» igen érdekes, mert a csík emlékeztet a gyíkra s e két név is rokonhangzású. CSIKASZ — Sárrét. Ecscdi láp, S^crnye — a csikhalászatból élő ember. CSIKASZ VARSA — Erdővidék, Olt mentén — I. Csikkas. CSÍKBOGÁR — S^eriiye mocsár — leginkább a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok. CSÍK DÁMA — P. K. — Cobitis fossilis L. (Albinismus). Fehér testű, vörösszemű. Szamos és Maros m. H. O. Börvely. CSÍKKÉLÉK — Acanthopsides, mint család.* CSÍKKÉREG Grossinger - «Tsikféreg». I. Csíkbogár. CSÍKKOGÓ — Kornádi — fűzvesszőből fonott varsa, csíkfogásra való. CSÍKKOGÓ-KOSÁR — Kuthy — csíkvarsa. CSÍKGÁT — Börvely — gátszerűen összehordott gaz, melyben bizonyos távolságokban nyílások vannak, a melyeken a csík átkelhet ; ezekbe a nyílásokba állítják be a csíkkasokat (varsákat) ; 1. Kashely, Lábó, Rekesztés. CSÍKKAS — Börvely — Csíkvarsa, fűzfaveszszőből tömötten kötve, egy bejáratú verseggel, hátúi kasdugóval. CSÍK KIRÁLY — P. K. H. O. — Cobitis fossilis L. (Chlorochroismus). Tiszta sárga. P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O. Doros^là Bácsmegyében, Ecsedi láp. CSÍKKOSÁR — Nagy-Bcreg — «fertalyos és félvékas», fűzvcsszőből fonott csíkputtony, a fogott csíkok hazaszállítására. CSÍKLÓ, — Komárom — mélyen nyerges kolomp, az evedzőnek beakasztására ; félkézzel való evedzésnél, kivált a fenékhorgászoknál, mikor a horgot lerakják : 1. Csiválni. CSÍKI'UTTONY — Börvely — keményfonású
