Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
BÓKLE — H. O. P. K. — Alburnus lucidus HECK. Duna m., Komárom; az utóbbi helyen minden halász következetesen rámondta. Böklc, Ökle egy tőből fakadt a német öklei és fichffff ; továbbá tót Okiajka- és cseh Auklei nevekkel. BÖKŐ SZIGONY az, a melylyel csak oldalt fölfelé lehet szúrni.* BÖNCSŐ — Szeged — a fenékhorog hosszában, minden tizedik horog után kötött, kisebb sülyesztőkő. BŐR — cutis. BÖRCZ — Tihany — I. Bécze. BÖRCZE — Szeged — 1. Bécze. BÖRCZFA — Agárd — 1. Bécze. BŐTÖK — Balaton, őshalászat — az öregháló mind a két húzókötelének hosszaközepén kötik a bötököt, hogy a húzás egyenletességét biztosítsák ; ha az egyik kötél már annyira van kihúzva, hogy a bötke látszik, a másikon ellenben még nem, akkor csak emezt húzzák ; I. Összevárni. BRÁNA — H. O. — Barbus fluviatilis AG. Bánfi-Hunyad; czigány halásztól való; nyilván a márna változata. BÚB — Agárd — több nádszálat összefoglalva, bogot kötni. Buczó — Aspro, 1. Magyar Buczó, Német Buczó.* Buczó — K. — Aspro vulgaris C. V.; hibásan : Aspius rapax AG. Csongrádon ; P. K. hibásan Tinea vulgaris Cuv. Tiszaföldváron. BUCZOK — P. K. — Aspro vulgaris C. V. Zala-Tapolc\a. BUCZÓKESZEG — H. O. — Aspius rapax L. Körös-Tárcsa. BUFFOGATÓ — Kenesse — furkó alakú, kivájt fejű szerszám, a halak beriasztására ; 1. Bukló, Bufoló, Bufonó. BUFOLÓ — Tihany — I. Buffogató, Bufonó. BÚFONÓ — Tihany — 1. Buffogató. BUGYGYANÓ víz — általánosan — a folyók nagy mélységeiből egyes pontokon felvetődő víz, mely a víz színén forrongó mozgású. BUGYKA — B. S^abó D. — helyesen halhajtó rúdnak magyarázva, 1. Botló, Gübü, Zurbolófa. BUGYKÁZÓ — B. S^abó Dávid — I. Bugyka. BUJTÓHÁLÓ — Kopácsi — 1. Borító, Tapacs, Tapogató. BUKÁI.Ó — Balaton, Boglár táján -- I. Körmösrúd, BUKÁI.ÓHÁI.Ó — Göcsej— I. Borító és Púposháló. BUKKOL — Szeged — a hálóba került tok, felbukva vergődik. BUKLÓ — Balaton — somogyi part — 1. Buffogató, Búfoló, Búfonó. BUKLÓ LÉK a jeges vonón az ajtólék előtt — a vonón belől — álló lék, a melyen buffogatnak.* BUKLÓLÉK — Keszthely — a jég alatt való halászatnál az ajtólék előtt áll a buklólék, mely arra való, hogy kihúzáskor a Buklóval (Bufonó, Buffogató) belé csapdossanak, tehát a halat a zsákba riaszszák. BÚKOR — Agárd — sűrű nádüstök. BUKORSZÁK — Szolnok — 1. Bokorháló, Bokorszák. BUKROZÓ — Varba, Ipoly mentén — 1. Bokorháló. Bokorszák, Varsaháló (palócz). BULES — Heckel — Perca fluviatilis L. Drávafok, Béllye ; de Sügér néven is ismerik. BUNKÓS FOGAK — dentes clavati.* BURÉTTÓ — Keszthely — I. Boritó, Tapacs, Tapogató. BURGONY — Szeged — I. Bókony. BURROG — Komárom — a hajó, mikor a hullámzó víz a fenekét üti. BURVÁNYLiK — Komárom — a hal, mikor vergődve hullámot vet. BUSTYÁI LÓ — Kopácsi — I. Ághegyháló stb. BUTA — Mátyus — a harcsa elkerekitett orráról. BUTIKÓ — Cottus gobio L., Udvarhely megye vizei (székely), talán nagy (buta) fejéről ; különben egy tőből való a Boti, Botos, Botos Kölöntével. BÚTOLÓFA — Ipoly mentén — I. Botló. BUTTYKAHOROG — Baja — a Buttyogató tartozéka ; 1. azt ; különben erős inon függő kettős harcsahorog. BUTTYKÁZÓ LYUK — Miskolc^ — nagy lék, a melyen az örvöshálót leeresztik, de a melyen át a B. rúddal a halat is kergetik ; 1. ezt. BUTTYKÁZÓ RÚD — Miskolc^ — az a rúd, a
