Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
BOGNÁR — Szeged — a ponty és márna sörényének első, fűrészes csontsugara. A nagyobb halat a bognárnál fogva vetik ihanyra. BOGYÓ — Ipoly-Nyitra — a kosztos horog inán az a fácska. dugó, gyékény stb., mely a vizén úszik s megmozdul, mikor a hal a horgot rángatja ; 1. Pallóka, Pedző, Pícze, Tutaj, Úszó. BOÍN — Aspius rapax AG. Bodrogköz BÓKONY — Komárom — könyökül a ladik belsejében, 1. Burgony ; nyilván a német «Bogen»; a Fertő mellékén az evedző mankója ; Simontornyán ezenkívül az ághegyháló rúdján levő mankó is, melynek a halász nekiveti a lábát (ez a háló itt Umbella). BOKOR — Balaton — az egy szerszámhoz tartozó halászok szövetkezete ; a régi «Mansio» ; 1. Czimboraság, Felekezet, Hálóbokor, Kötés. BOKORHAL — Balaton-Füred — seregesen járó hal. BOKORHÁLÓ — Bodrogköz — rúdra alkalmazott, félkörösszájú zsákháló, mely víz ellenében a patakokba, kivált bokros helyeken beállíttatik, s a melybe a halak a zurboló fákkal bekergettetnek. BOKORSZÁK — Nyelvőr — 1. Bokorháló. BOKROS PART — általánosan — a hol a parton bokrok növekednek. Alatta halas a víz. BÓLÉN — I. Balinkeszeg ; Göcsej ; szláv halnév s a magyar Bal ín stb. innen ered. BOLYIN — H. O. — 1. Balinkeszeg; Bodrog mentén. Innen: Boin, Bain, Bálin és Baing. BONÉ — Szentes. — A Hosszúkecze vasas ina : Körös-Tarcsán ez turbuk-in ; sok helyen a keczehálót egyszerűen bonénak nevezik ; 1. Bónéfa, Kakasülő. BÓNÉFA — Körös-Tarcsa — a Hosszúkecze fakerete ; ugyanígy a kuszakecze fája is ; 1. Kakasülő. BÓNÉKŐ az, a mely a hosszú- és kuszakecze fájának az aljára a bónépánttal van megerősítve.* BÓNÉPÁNT, az a vas, a mely a bónékövet tartja.* BÓNÉS — Szolnok — a hosszúkeczével és fenékhoroggal járó kishalász. BORDÁK — costae. BORDÉLY — B. Szabó Dávid — Blieca argyroletica HECK. BORHOLY — H. O. — Acenna cernua L. Nagy-Dobrony. BORÍT —-Szeged — a háló, pld. : jól, — rosszul borit, azaz : jól, — rosszul fogódzik meg benne a hal. Tiszaföldváron az áradás után álló vizekben megborítják a halat, az az vesszős hálót (milyen csibék, libák borítója) csapnak rá. H. O. BOTI — Cottus gobio L. Erdővidék, Olt menti vizek, I. Botos Kölönte. BOTLÓ — Bódva mentén — rúd, a végén talpszerűen reászegezett bőrdarabokkal ; a halaknak a kövek közül és alól való kiűzésére szolgáló szerszám, I. Gűbű, Zurbolófa ; a bokor, varsa, vagy botlóháló tartozéka, úgy a farszáké, farkashálóé is. BOTLÓHÁLÓ — Kopácsi — I. Bokorszák és Botló. BOTLÓLNI — Bódva mentén — a botlóval a halat a bokor- v. varsahálóba kergetni. BOTOS — Kopácsi — a halászbokor főembere, általánosan kormányos. BOTOS — H. O. — 1. Botos Kölönte. BOTOSÁSZNI — Egyh.-Oláhfalu — BotosKölöntét szigonyozni. Nem dönthetem el, vájjon, a hal neve : Botos Kölönte, a szerszámtól, mely botra járó, vagy a fejtől, mely nagy = buta, ered-e. L. Butikó. BOTOSÁSZÓ — Egyh.-Oláhfalu — az a szigony, a melylyel a botos kölöntét szúrják ; de az a halászember is, a ki evvel a szerszámmal jár. BOTOSHOROG — Kis-Majtény — I. Kosztoshorog. BOTOS KÖLÖNTE hal, Cottus gobio Cuv.* BOTOS KÖLÖNTE — Cottus gobio L. Erdővidék, Olt menti vizek, 1. Botos, Butikóhal. BŐCSCSÖHÁLÓ — Héjjasfalva, Ujszékety — kávás, kanálhoz hasonló változata a farkashálónak. BÖDÖN — Balaton — az egy fatörzsből vájt lélekvcsztő ladik. BŐGGŐ — Szeged — az állóbárka orrán az a faragott rész, mely egy bőgő fejéhez hasonlit. BŐKE — P. K. — Leuciscus rutilus L. Balaton I. Büke ; nyilván a Bökle kopása s e fajra való hibás alkalmazása.
