Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

BEFALNI — Szeged — a hal befalja a horgot ; tudta vagy nem tudta befalni. BEFELÉ HALÁSZNI — Balaton — a part felől a tó közepe felé halászni. BEHALÁSZNI — Balaton — a tilosba. BÉLIT KIVETNI — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — venterare, exenterare. BEJÁRÓKÖTÉL — Komárom — ha az öreghálóval úgy halásznak, hogy partra húzzák ki. akkor a bejáró kötelet a parton haladó laptáros a farhámmal tartja. BÉKAHAL — szerzőknél — Cottus gobio L. halászemberektől nem hallottam. BEKAPJA — általánosan — a hal a prédáját. BEKAPÓ — Egyhá^as-Oláh/atu — a tollashorgon a tollal fölszerelt horog maga. BÉKATŐR — S^obos^ló, M. Nyelvőr — a keskenylevelű gyékény, Typha angustifolia L. jobb hatászszatyrok kötésére való. BEKESZEGEL — Szeged — a halászó czigány a faluba ; de csak akkor így, ha fogott is keszeget. BEKOPPANTJA — Miskokyi Gáspár — a hal a prédát s csak azután nyeli le. BELSŐ CSAPÓ — Balaton, tihanyi őshalás^at — az evedző szárának az a fele, mely a húzópánt és a toll között van. BELSŐ FEDELEK — prajoperculum.* BELSŐKŐ (kű) — Szeged — a fenékhorognál a folyóba szolgáló véghez kötött nagyobb kő. BELSŐ SZÁRNYCSONT — os pterygoideum internum.* BELSŐ SZEGLIK — Balaton, őshalászat — az a két szeglik. mely a Bedöntőhöz legközelebb esik ; I. Szeglik, Fordítóvék. BEMONDANI — Komárom. Keszthely — a gyűlést ; czéhszó : a mestereket meghívni. BÉRCZE — Komárom — I. Bécze stb. BEREK — P. K. — a Balaton körül előforduló mocsaras helyek is, mint az Umbra canina termőhelyei. BERENAFA — Bodroskor Pctrahó — I. Apacs. BERENYEFA — Bodrogkó; — I. Apacs. BERIASZTANI — Kuthv — a szökő halat a hálóba visszariasztani, vagy rudakkal a háló felé terelni. BETAKARÍTANI — Balaton — a hálót szánkón V. ladikon hazavinni. BETÉVES — Agárd — I. Bedöntő. BETEVŐVÉK — Latorc;a menten — I. Bedöntő. BEVENNI — Tápé — a halat a szákkal a hálóból, pld. : «akkora harcsát fogtam, hogy be nem vehettem a szákkal, vágó horog köllött hozzá. » BEVETŐ — Zenta — I. Pendelyháló. BEVONUL — Agárd — a csuka és a ponty a nád közé, azaz : a sík vizekből oda megyén. BIKKELY — P. K. — "sárgásfehér hal, mely — AGNELLI szerint — kárász és keszeg közt all.» Szerintem Seardinius erythrophthalmus BON. mocsaras vízből, hol a kárászt jellemző színt fölveszi. H. O. BICZKE — Szentes — hegyes vasalású, néha csak kihegyezett erős, karószerű bot, a melyre a laptáros hálóhúzáskor támaszkodik ; I. Biszke, Szolgabot. Szolgapálcza. BIKA — Saród — I. Apacs. BIKATUTAJ — Balaton — gyékényből kötött nagy úsztató, az öregháló nehéz részeinek úsztatására. BILLEGHÁLÓ — Záhony — hosszú hegybe kifutó, kanálszerű merítő háló, a melyet billegetve alámerítenek és felhúznak : I. Viliik, Viliing. BÍRÓ — Tihany — a halászarticulusban anynyi mint kormányos. BISZKE — Szeged — I. Biczke. BLINCZKE — Velencéé — az a fácska. melyre a horgot használat után reátekerik. BOBÁLIK — Grossinger — nyilván a Bihar vidéki «Bobaly», Umbra canina Mars; I. Bobály, Pótz és Peczehal. BOBÁLY — Károli J. — Umbra canina Mars. Kornádi Sárrét. Bihar, KOVÁCS JÁNOS, debreczeni tanár gyűjtése. Oláhos. BOCSKORVARSA — ErdSuidék, Olt mentén — vékony vesszőből kötött halfogó, hasonló a régi egérfogókhoz. A kövekkel elrekesztett folyórészekben a hagyott közökbe állítják ; a czége tartozéka. BÓDÉ — Kopácsi — az evedző mankója : I. Bódva, Bókony. Gomb, Kacs. Kamat, Mankó. BÓDORKESZEG — P. K. — H. O. Seardinius erythrophthalmits BON. Duna m. ; biztosan Komárom, BODORHINÁR — Szolnok — Utricularia vulgaris ; a tanyahelyeken tisztogatják. BÓDVA — Pctrahó — az evedző mankója, így: «letörött az evedző bódvája* I. Bódé.