Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)
A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár
rapax AG., Cyprinus aspius LIN. Egyedül a Drávafokon Blicca argyrolcuca L. Bálin : I. Baing, Bőin, Bálind stb. BALÍN — H. O. — I. Bálin keszeg. GALGÓczi-nál (1622) megvan. BÁI.IND — szerkőknél H. O. — Duna és Tisza mentén Aspius rapax L. ; I. Bálin keszeg. BALÍNHÁLÓ — Komárom — hetven méteres húzóháló, három soros, t. i. a finom léhés két tükörháló közé van fogva. Az Ön — Aspius rapax — fogásra használják. BÁLIN KESZEG — H. O. — változataival együtt legtöbbnyire Aspius rapax AG., jelesen a Dunamentén : Bálin, Bálint, Bálind ; a Bodrogközön : Bőin, Bolyin ; Szatmárban : Baing ; az Ipoly mellet Pólind. Synonymjei : Baksa, Csabák, Fenekeszeg, Nyílkeszeg s főleg Ón a Balatonnál stb. csak a Drávafokon Blicca argyroleuca H. ; a Bódvánál ellenben Saualius dobula L., I. Ezüstös Bálin, erre alkalmazva Mohácson. Battinán és Bellyén. BÁLINT — P. K. — Aspius rapax L., I. Bálin keszeg. BÁLKONY — Latorc\a mentén — I. Bókony. BALLING -• H. O. — Aspius rapax AG. NogyDobrony. BALSZÁRNY — Bodrogköz — a nagy gyalmon a kátától balra eső hálófél. BÁLVÁNY — Szeged — az állóbárka oldalait alkotó vas'ag borítódeszkák. BANDÁR — H. O. — Lucioperca Volgensis Cuv. Budapesten. Baján némely német eredetű halász csak az ifjú kősüllőt nevezi így szalagos tarkaságáról (Band). BARANGOL — Balaton — a hal, mikor minden ponton, de csak kevés kerül a hálóba, tehát szerte jár. BARÁTF . SZ — K. — Aspro Zingel L. Tisza, Duna m. Velenczei tó. Körös m. BÁRD — Szeged — a halak föltagolására való vágószerszám. BÁRDKESZEG — H. O. — Abramis Brama L. a nagyja ; a bárd a szélességre czéloz. Balaton-Füred. BÁRKA — általánosan — lyukasztott láda, a halaknak eleven állapotban való tartására. Alakja vidékek szerint változik. JERNEY u<)8-ból följegyezte : «De quolibet vivario parvorum piscium vei maiorum, qui in vivaria, vulgariter Barka vocatis soliti sunt portari ad forum, duos meliores pisces vivarii solvuntur». — FEJÉR Cod. Dipl. VII., 2, 190. «viuaria piscium quae vulgariter Barka vocantur». 1288-ból. BÁRKABABA — Komárom — I. Bőggő. BÁRKARAKODÓ — Csanád, Baja — a halászbárkák kikötőhelye. BÁRKÁS — Agárd — az a legény, a ki a bárkát a kikötőhöz hozza ; a partra való halászatkor laptáros. BARKASOK — a XVI. század okirataiban ; minden bizonynyal halkereskedők, I. Fisér. BÁRKASÜTŐ — Szolnok — fanyélbe erősített vas, a melylyel a bárka haltartó részének lyukait kisütögetik. BARNA CSÍK — P. K. — Cobitis fossilis L. (normális). Szamos és Maros m. BAROKHÁLÓ — Budapest, Győr — I. Ághegyháló. BARSÓKA — T. Sz- Horváth Zsigmond — Balaton vidéke. Talán egy a Varsintával = Acerina cerniia L. BARTAFIÚ — Heckel — Barbus Petényii ; eredet nélkül ; nyilván Szatmármegye. BASZÁRKESZEG — H. O. — Abramis ballerus L. juv. Komárom. BATON Y — Szeged — a horog inán az a vékonyabb rész, a melyre a horog reá van kötve ; a német «Vorfach»; — 1. Cserke, Horogmadzag, Patony, Pékle, Talpalló. BEADÁS — Szeged — a hálóvetés elkezdése. BEAKASZTANI — általánosan — az evezőt a húzóvánkus kolonczába, vagy a gúzsba. BÉCZE - Velencze — az a fácska, a melyre a háló szemeit kötik, I. Bércze, Börcz, Börcze, Börczfa, Gyalomdeszka, Hálókötőfa, Lapoczka. BEDAGAD — általánosan — a repedés, pld. : a hajón, ha vízbe teszik. BEDÖNTŐ — Balaton-Füred — a jégalatti halászatnál az a nagy lék, a melyen át a hálót a jég alá eresztik ; I. Beeresztő lék, Betevés, Bctevővék, Eresztőlék. BEDÖNTŐ LÉKSOR, a bedöntő és belső saroklék közötti léksor.* BEERESZTŐ LÉK — Tószeg — 1. Bedöntő stb. BEÉRKEZIK — Keszthely — a feleháló, t. i. mikor kihúzáskor az öregháló szárnyának felehossza ki van húzva.
