Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 2. (Budapest, 1887)

A magyar népies halászat mesterszótára - Mesterszótár

állítás io öl ; de az öreg és egyéb hálóknak összeállítása, teljes felszerelése is ; 1. Hálóállítás. ÁLLÍTÓ KA — Komárom — egy másfél méter magasságú erős czölöp, a melyhez hálóállításkor a háló inát odakötik ; 1. Állítás, Hálóállítás. ÁLLÍTÓ HALÁSZ, a marázsa-, mét- és eresztőhálóval halászó.* ÁLLÍTÓ HALÁSZAT, az, a mely hálózatokat a vízbe állítva, a halak bebonyolódására számít.* ÁLLÍTÓ TŰ — Szolnok — nagy hálótű, hasonló az isiingtűhöz, melyet a hálódarabok összefűzésénél használnak; I. Állítás, Hálóállítás. ÁLLÓBÁRKA — Budapest — három rekeszes, bőgős és csárdás nagy haltartó bárka, mely állandóan ki van kötve. ALLO TO — (álló tó) Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. stagnum. ÁLLÓ VÍZ — általánosan — mely egyáltalában nem mozog sem tova, sem helyben. ÁLLOTT HAL — Máttvusnál — bűzhödt hal értelmében. ALÓZA — Alausa. I. Vándor Alóza.* ALSÓ ÁLLKAPOCS — os maxillare inferius.* ALSÓ ÉS FELSŐ CSIGOI.YANYÚLVÁNYOK — apophysis spinosa inf. et sup.* ALSÓ FEDELÉKCSONT — suboperculum.* ALSÓ ÍN, az eresztőháló alján, a melyre a kövellők vannak kötve.* ALSÓ SERTE — Komárom — a ponty alsó sörényének első, fogas sertéje. ALSÓ SÖRÉNY — Szeged — I. Kormánysörény. ALSÓ SÖRÉNYÚSZÓ — pinna analis.* ALSÓ SZEMCSONT — os infraorbitale.* ALSZIK — Bôdva — a hal, mikor éjnek idején egy helyen veszteg áll. ANGOLNA — Anguilla, I. Sikos Angolna.* ANGOLNA — közkeletű — Anguilla ßuviatilis Ag. Népies magyar neve nincs, mert csak elvétve akad magyarok lakta vidékeken. GALGÓczi-nál (1662) megvan ; 1. Ingola. ANGOLNA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — anguilla. ANGOLNAFÉLÉK — Muraenidae, mint család.* ÁNGVILLA — H. O. I. Angolna. Mint nagy ritkaságot, helyesen leírva, így mondják a komáromi halászok. Komárom. ANYALÉK — Szeged — I. Ajtólék. ANYAMEDER — Székelyföld — a patak eredeti medre, a melytől a dugat ássák. ANYAPONTY — 7Ii/a — öreg pontyok, a melyeket tenyésztésre használnak. APACS , vezérfa az öregháló két végén ; tavakban egyszerű, folyókban alsó végén súlyokkal ellátva ; I. Apacsfa, Apacsó, Apatsó, Apatsú, Apattyú. Berenafa, Berenyefa, Bika. Hámfa, Jankó. Káfa, Kócza, Oldalrúd. APACSFA — Koros-Tarcsa — I. Apacs. APACSIN - M. Ny. Sz- — Szatmár m. — evező : nem biztos, vagy egészen kivételes. APACSHOROG — Karád — horgas fa. a melylyel az apacsot kifogják. APACSKŐ — Bodrogköz — az Apacs vagy Berenyefa súlyozója : a Latorcza mentén a Gyalom Kátaköve. APACSÓ — M. Ny. Sz- — 1. Apacs, néha Apacsin is. MIKLOSICH szerint szláv eredetű : Opalina, kormányevedző. APACSOS — Karád — a jég alatt való halászatnál az Apacsot tartó ember. APACSÚROS — Körös mentén — a Laptáros, lásd azt. APACSÚR — Komárom — az Apac> villája, mely a súlyozó téglát körülfogja. APÁCZAFÚRÓ — H. O. — Aspro vulgaris Cuv. S^entes, körösi halászok; de Barátf.sz, és Orsóhal néven is szólítják ugyanitt. APADÓ víz — általánosan — fogyás következtében folytonosan alászálló víz. APATSO — B. Szabó Dávid — I. Apacs. SzABÓ-nál helyesen magyarázva : «az öreg háló végérc kötött dorong». APATSÚ — B. Szabó Dávid — I. Apatsó. APATTYÚ — Budapest — I. Apacs. APRÓ KESZEG, KÁRÁSZ — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — melanderinos ; nyilván a halivadék értelmében. APRÓ SZEMŰ — általánosan — a kisszemű háló ; sohasem mondják, hogy «sűrú». ÁRADÁSON — Körös mentén — halászni, kivált szemre szigonynyal : a vizek kiáradott részében, sekély vízben: 1. Szemre halászni. ÁRADÓ VÍZ — általánosan — megszaporodás folytán növekedő víz. ARANYHAL — H. O. — Scardinius erythrophthalmus BON. Bódva mentén, Komjátiban.