Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

A meglehetős bonyodalomnak azonban véget vet egy halász-mesterszó és szerszám, mely Bereg magyar halásznépénél, főképen a Borzsa lolyón — és állítólag a Székelységnél is — dívik, s a melynek neve « c\ége ». Ez a cçége a rekesztésnek oly módja, hogy a hal kénytelen az átjárást egy ponton megkísérteni ; de épen ezen a ponton, az u. n. kapúban, van alkalmazva a zsákalakú háló, vagy a vesszőből kötött bocskorvarsa. A Székelység patakjaiban kövekből rakja a czégét; az az V alakú kőgáttal zárja el vagy fogja át a patakot s a nyilt csúcsba alkalmazza a bocskorvarsát, s a pisztrángot gübülő rudakkal kergeti belé. A Borzsa halász gerendával fogja át a folyót, husángokból sövényszerű verést illeszt hozzá, közepén nyilast — kaput — hagyva, állítja be a «gamzsahálót». Ez tehát rekesztés (clausura) is, — kelepcze, decipula, excipula, szegye és szegye is; s hogy a többi is ez alá tartozik, az nem szorul magyarázatra. Könnyű immár megérteni, mit mond az 1261-ki okirat evvel: »clausura Tyciae Zeege vocata», vagy az 1303-ki *laqueos piscium vulgo Zege vei Veyzhel». stb. És érthetőkké lesznek a helységnevek is, Csege mellett czége fogta át a Tiszát; Czege, Nagy- és Kis-Czég mellett a mesterséges gát a czége, a zsilip a kapuja. A midőn könyvem e része már be volt fejezve, sőt bírálatra is kiadva, SZILY KÁLMÁN barátom figyelmeztetett a «Régi Magyar Költők Tárának» első kötetére, mel)' 1877-ben jelent meg Szí LADY ÁRON kezéből — tehát kiválóan szerkesztve és megvilágítva. A Pannónia megvételéről szóló ének egyik versszaka — p. 7. 13$ — ezt mondja : Árpád juta magyar néppel, Kelem földén a Dunán elkelének, Az Csckcn ők csckcnck. SZILÁDY

N

ÁRON a jegyzetek 243. oldalán rögtön helyes nyomon indul, a midőn ezt a Chechen szót a csege. cseke szókra vezeti reá és KRESZNERICS nyomán a legjobb citátumot választja t. i. 1261-ből a «duabus clausuris Titie Csege vocatis». Még jobban találja el a 6*