Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

I. Történeti rész - II. A magyar halászat múltja

«Szerzelékben» — 3.82 old. — a hol magyar levelekből idéz, így i < 59-ből : «ha csak egyetlenegy halam volna te kegyelmednek kiltem volna, de bizon nem birok vele, mert a C%eghe elbomlott, hajnem most újat csináltatom . . . .» Továbbá 1 558-ból: «Volt nagyságtoknak SERÉDI urammal valami Duna-szakadék vize, kin BÁTHORI uram SERÉDI urammal \6Qfet csináltatott, kihez én is kész voltam volna minden költségemmé), de az úr nem engedte és ott az Jogtanok tizenkét »i;áf». Ezek a kitűnő jegyzetek teljesen bebizonyítják hogy a c^égék szilárd alkotású halfogók, hozzá vizafogók is voltak. Talán elég érdekes dolog, hogy Szí LADY és én, más-más pontról indulva, mégis találkozunk. A FÜLES VARSA. Már egy 1094-ben kelt oklevélben, mely Tihany halászatára vonatkozik, akadunk egy helyre, mely a latin ansá-i — fül, például fazék füle — a Worsa-val hozza kapcsolatba: «in ansis*J capti; Worsa plena piscibus» ; továbbá DÁVID herczegnek 1095-ben kelt okmánya,

2- mely már csak ansákról szól: «quod caperetur in ansis... et in donatione ansarunm. A varsával, kivált a vesszőből kötöttel űzött halászat a legrégibbek közé tartozik s Tihanyra nézve arra a mocsárra érthető csupán, a mely a félsziget tekintői által alkotott medenczében terjed. Ezek a vesszővarsák legnagyobb részben még ma is vesszőből fonott füllel vannak ellátva, a melynél fogva a halász beteszi, vagy — halásznyelven — berakja es kiveszi ; ezek tehát a füles varsák s épen a fül által különböznek a többi, pld. a szárnyas- és a dobvarsától. A füles varsának vagyis «ansa»-nak ma élő füles utódja leginkább az Ecsedi láp csikvarsája és Kis-Majtény nagy varsája. SZÓEGYEZTETÉS. Már a régi okiratokból vett idézetek bizonyos ingadozást tüntetnek föl némely népies mesterszavak alkalmazásában, sőt a latin terminológiában is. r] Cod. Dipl. I. 4«72] RÖMER FI.ÓRIS i. h.