Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

a téli gatyás ölyv kering, a nádi sármány s a levonult fenyőrigó, a felhős/erű seregekbe egybeverődött pintyek, kenderikék, mezei verebek, sármányok benépesítik az egészet, mert a láp minden szárnyas istenadtának nyújt egy kis magot. A távol észak ruczaseregei is erre kóvályognak, keresve a forrásos helyet, a mely sohasem fagy be ; hápogásuk megtöri a láp csöndjét, röptűk az egyhangúságot. Es e nagy « csíkországnak » vannak még paradicsomszerű részei is; messze távol esnek ezek a lakott helytől; benne vannak «csi'korszag» közepe táján, a hol a Kraszna nyomát csak soros gyékény jelezi. Ide van kicsapva télen-nyáron a lápi gulya, gulyásával együtt s éven át a lápok magányában csak a falvak harangszava látogat el hozzájuk, hírvivőnek a « nagy világból »; és megható, hogy milyen bizalmas viszonyt feljeszt ki ember és állat között az elhagyottság. A lápok madara bevárja az embert ; a pásztornál se bot, se ostor; azt mondja: «uram, megérti ám a marha az ember szavát". Én magam is tanúja voltam hogy a bivalyfalka, mely egész napon át kénye szerint szerte járt a lápon, estére a Kraszna túlsó oldalára gyülekezett és sűrű tömegben — legelői egy hatalmas bikával — fölemelt fővel várakozott valamire ; ekkor a gulyás, gyönyörű szálas fiatal ember, az innenső partról odakiáltott a falkának: « erigyetek mán haza, mer ránkesteledett !» És a falka abba a nyomba indult is, átgázolta a Kraszna medrét s beállott a karámba; a többi marha ugyané szóra a pásztorkunyhó elé gyülekezett s állva vagy leheveredve kérődzött. DOM AI H DY IsTvÁN-nak köszönöm. Ez az Ecsedi « csíkországnak » futólagos képe; — s ha leírásánál csapongott a toll, ezt mintegy ösztönszerűen tette ; mert ennek a szűz helynek is meg vannak számlálva a napjai, vesztére tör az őshalászat kérlelhetetlen réme: a lecsapolás. Méltó társa az Ecsedi lápnak a Beregben terjengő «Szernye», melynek fő csíkászhelyei Nagy-Bereg mezőváros és Derczen falu ; mind a kettőt javamagyarság lakja; «rekesztö» népek, és •— a mint ez már a magyarság természete — bemondogatnak egymásnak : péld. « hogyha Nagy-Bereg város, akkor a légy is madár !» A Szernyében nincsen tulajdonképeni ingóláp; szilárd helyei szá-