Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - I. Hígvizen való halászat

helyen a gúzsból kikopik, a minek azután kopás a mesterszava: "kopásban törött el az övedzö!» Ilven módon a magvar halászember mindent értelmesen ki tud fejezni, péld. : « eltört az evedzőm a belső csapón, a kopáson, a fogóvégén, a vágóvégén; elhasadt a tolla « stb. No de lássuk immár a óoo méteres gyalommal vak) halászatot vagyis a tanyavetést. Ez nyáron át mindig éjszaka foly. A halászság napközben pihen, a háló a terítőn szárad. Késő délután azután összejön a bokora térítőhetven, leszedi a hálót, végig fagyja a parton, hogy a kiszakadásokat befoltozza, a mi igen hamar megyén, mert nyolcz ember hálókötőtűje serénykedik benne. Két ember azalatt a dereglyén és a laptáron tesz-vesz. Kihányják a betódult vizet, rendberakják a köteleket, helyre teszik az eved/őket, a kormányt ; szóval rendet csinálnak. A mikor a nyolcz ember végig foltozta a hálót, kezdődik az átfágyás a dereglye hálópadjára, a melyet magán a dereglyén a párások és inasok végeznek, a parton a többi ember szedegeti. Azalatt a laptáron is helyére kerül a kötélzet s ekkor minden ember utánalát a ezók-mókjának ; viszi rongyos ködmönét, csizmáját, eledelét s helyére kerül a pálinkás bütykös is. A kormányos mindent szemmel kísér s a mikor látja, hogy minden rendben van. szó nélkül beszáll a dereglyére s a fartőkéhez állva, kezébe veszi a kormányevedzőt. Ekkor minden legény helyén terem s beakasztja az evedzőt a kolonczba. Elől indul a laptár három emberével ; ott az első legény vezeti a kormányt, két halászlegény evedz ; a dereglye a laptár nyomán halad. Különösen szép látvány ez a kiindulás a Sió csatornáján. Szép nyári alkonyaton, telizöld liget között halad a két járómű, melynek hat evedzője oly egyformán vág a vízbe, mintha nem is ember, hanem valami gép mozgatná. A dereglye után szétfutó hullámbarázda támad, mely utóbb a parton meglocscsan. A míg a hajók a csatornában haladnak, a víz nyugodt, sima; de a mint a kőgátat elhagyják, mely messze benyúlik a Balatonba, a víz fodrot vet, az esti szellő lebbenésétől nyugtalankodik s a laptárt kissé tánczoltatja is. A sík vízre érve, a kép benyomása egészen tengerszerű. A két 10*