Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - I. Hígvizen való halászat

«Mikó közelér a hajó a parthoz, azt mondja a mestör: vedd ki elôi Mik(') a háló eleje ki van húzva, akkor mondja a mestör a laptárosnak: könnyebben ! Mikó a háló megnyúll a kivételre : hú !» «Most húzzák kifelé s a hátulsó ember a laptáros odaér az elsőkhöz, akkor a mestör mondja: hú;d el !— t. i. az apacsurt.» Bizony, a ki a tanyavetés mesterségét saját élő szemeivel nem látta, az megakad ebben a leírásban; pedig helyes az. Minthogv a hálót víz mentén vetik s a kerítést is így végzik, a hajóknak víz ellenében föl kell menni, hogy a hálóvetést megkezdhessék ; — ez a beadás ; és a míg a laptáros a maga tartókötelével rendben van, addig a nagy hajót, melyen a háló van, egy helyen kell tartani, halásznyelven « lánias;lani» ; mikor megindul a nagy hajó a hálóval, akkor a laptáros már készen van kötelével, laptárával, tehát alákés-iill s ekkor kivethetik az apacsúrját is, a melyet tartania kell. A mikor pedig ezt már a vízbe vetették s a folyóba eveznek, egymásután ki kell vetni a hálót is. mindaddig a míg el nem fogy. azaz, a míg a háló másik vége is a vízbe nem kerül; ekkor kiáltja a mester thuja !•> s c szóra a pöczkös megerősíti a kijáró kötél peczkét a hajó peczeklvukába s a hajó, félkörben fordulva, a part felé tart. Mikor a hajó partot ér, akkor a háló eleje még annyira van a parttól, a mennyire a kijáró kötelet engedték ; ekkor kiugrálnak, a pöczkös kioldja a peczket, neki esnek a kijáró kötélnek, teljes erővel húzva, kihozzák a nyargaló apacsot a partra sárra a szóra: vedd ki elő (l ! az a legény, a ki épen legközelebben áll a parthoz, odaugrik, megragadja a nyargalóapacsot s kihúzza a partra. A háló ekkor nagy félkorben áll, melynek húrja a part, a hal tehát be van kerítve. Ekkor a laptáros erősen leszúrja a biczkét, ráköti a tartó kötelet s oda szalad a többihez, hogy a háló kiszedésénél segítsen; ezért futosó a neve. Természetes, hogy, mivel a hálót csak a kijáró vége felől szedegetik a szárazra, az ív nemcsak kisebb, de laposabb is lesz, vagyis a háló « megnyúlt". Ekkor a futosó visszaszalad a maga végéhez, hozza azt a többiek felé s minthogy ezek folyton szedik a maguk végét, a félkör mind kisebb lesz; néhány méternyi távolságban a laptáros a maga végét is kiteszi a partra s húzni kezdi, úgy, hogy a préda nem