Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

Bevezető

számolnia kell, ha voltaképeni hivatásának meg akar felelni, mely az élő hatásban gyökerezik. Halászati újabb irodalmunknak az élettel való összehasonlításából, egybevetéséből tanuljuk meg azt a nagy igazságot, hogy minden egyes szó, a melyet szükség nélkül alkotunk, tágít az amúgy is széles árkon, mely a tudomány és élet között tátong, tehát csökkenti a tudomány élő hatását ; mert a fölösleges az, a mit az élet vagy visszautasít, vagy csak — hogy úgy mondjam — zárt körben fogad el. Es mivel újabb halászati irodalmunk nem számolt az élettel s fölösleges alkotásokhoz folyamodott ezért tévesztette el élő hatását. Régibb íróink, kik a halászatot érintik, érezték az élet követelését. BARÓTI SZABÓ DÁVID « Paraszti Majorsaga» tanúbizonyság arra, hogy az író fölkereste a halászembereket, tőlük szerezte szükséges mesterszavait s így érte el a közérthetőséget; FÖLDI JÁNOS müvén is megérzik ez a törekvés; sőt a szépirodalomnak is van ilyen embere, KUTHY LAJOS, ki « Hazai rejtelmek» czímű « regényében », a « Pusztai halaszat» fejezetében oly leírásokat nyújt, a melyeken legott megérzik, hogy az életből vannak merítve. Ujabb halászati irodalmunk merőben szakított ezekkel — nem csak az élettel, hanem avval is, a mit régibb irodalmunk nyújtott; az egyetlen kapocs, a mely az élethez és a régibb irodalomhoz fűzi, némely népies halnévnek alkalmazásából áll ; de az alkalmazás ingadozó, sokszor önkényes; nem törekszik arra — a mire pedig a tudomány mívelése kötelezi,— hogy tudniillik a fogalmakat tisztázza. Az a túlság, a melybe BUGÁT iskolája belészakadt, arra vitte az írókat, hogy mindenütt «tabula rasa»-t képzeljenek, melynek betöltése egyedül rajok vár; s ezt az örvényt nem kerülte ki az újabb halászati irodalom sem. Nem törődve az élő nyelvvel, sem avval, hogy minden szavával egy ősfoglalkozásba ütődött, fölösleges alkotásokhoz fogott s evvel lemondott arról, hogy megállapíthassa a nyelv szellemében való alkotás törvényeit, azt, a miben a nyelv igazi hatalma rejlik, a mi nélkül élő, fejlesztő hatás még csak nem is képzelhető. Csak két példát hozok föl. A magyar vizekben a legismertebb halak közé tartozik a Pelecus cultratus L., a melyre az újabb halászati irodalom a «szobbar» nevet készítette.