Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

süvegét, hátára veszi a báránybőr bundát; bal kezében egy sajtár, jobbjában a fejsze és a szák ; így indul a tó sima jegére, hogy az alkalmatos helyet kiszemelje. Mikor már a helyben megállapodott, leveti a bundát, leteszi a sajtárt meg a szakot s nagy lomhán a nádas szélek felé indul; ott nádat vág s hordja a bunda tájára; azután füzek tájára megy, a hol villás ágakat és sugár vesszőket vág; azután átczammog a gyékényesbe s abból is szerez egy jókora nyalábot. Mindezeket a bunda tájára hordja. A nádból almot készít; előveszi a fejszét s az alom körül körben lékeket vág. Mire ez megvan, előveszi a villás ágacskákat s minden lék mellé kettőt-kettőt befagyaszt a bicsakkal vájt lyukba ; ekkor viszatér az alomhoz, megtelepedik, a sugárvesszőkre hengerszerüen rákötözi a gyékényt s erre reátekeri a madzagot, vagyis a horog inát, melynek egyik vége a hengerhez van kötve, a másik szabadon lóg. Az előbbre valókkal idáig haladva, fölveszi a sajtárt, vállára kapja a szakot s elballag a vejszéhez, a melyben ősz óta száz meg száz apró küszhal szorong, nyüzsög nagy boldogtalanságában, mindig eltévesztve a rést, a melyen menekülhetne. Oláhunk a szák hajtoványával betöri a vékony jégkérget ; egy merítésre száz apróka hal viczkándozik a szákban ; a kis boldogtalanokat bedönti a sajtárba, melyet előbb egy kicsit megmerített. Erre ismét az alomhoz tér vissza ; előveszi horgait ; a rézpatonyt jobb keze mutató- és hüvelykujja fogja, balkezével pedig kimarkol a sajtárból egy kis halat, bedöfi hugygyójába a patonyt s végig nyársal a szegény küsz testén, míg a patony a hal száján ütődik ki ; erre ráköti a patonyt a szabadon lógó zsinegre, odamegy a lékhez, ráhelyezi a gyékényhengert az ágas fácskákra s beereszti a felfűzött küszt a lékbe ; mikor valamennyi lékkel készen van, előkeresi kurtaszárú agyagpipáját, megpiszkálja egy vékony nádvéggel, kiveri bagóját a tenyerére, elvegyíti egy kis friss kapadohánynyal, a melyet a kukoricza rengetegében titkon termesztett, keményre tölti a pipát s ekkor elérkezett a művelet sorozatának utolsóelőtti mozzanata, mely a következő: léket is vágott, fácskái is befagyasztott, vízben is járt a keze, drótot is fogott — hát kemény kérgét átjárta a hideg, már pedig a mi most következnék, ahhoz a meggémberedett ujj nem alkalmatos; az oláh