Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

horoggal egyetemben, leginkább kielégíti halászösztönét, mert a székely barátja a sportszerű izgalomnak. A kerítőszigony télszakán a malomzúgókban járja. Mire a zúgó jól megkérgesedett, a malomkerék hosszú, hegyes, fénylő és megcsendülő jégcsapok közt forog, a székely előkeresi szigonyát. Szakáit jól kihegyezi s első dolga, hogy örökös társával, a fejszével, derék léket vágjon a zúgó jegébe; azután nekiáll s tisztára söpri a jég színét, hogy átlátszó legyen. Mire ez megvan, a lék tájára zekét terít a jégre, egy másik zekét pedig úgy ráhúz a fejére, hogy tubust alkosson ; ekkor lehasal a lék s/élére s letekint a mélybe. Jól tudja, hogy a ki a víz fenekére akar látni, tartsa távol az oldalról beözönlő világosságot; ezért van az a zeke azon a kemény székely búbon. Az a zeke pedig, a mely a jégre van dobva, a hal életmódjáról szóló ismeret rendkívüli finomságára vall. Arra van építve, hogy a hal ismeri a víz táját, a hol él és épen azért minden új, szokatlan jelenségre figyel: megáll s csak azután menekül, ha előbb nem «téritgeti» — székelyeÍvesen fejezve ki a kerülgetést — azt az újságot. A halnak föltűnik a jégre vetett zeke árnyéka is, megáll s épen ez az ő veszte: ekkor éri nyakszirten a lesekedő góbé kerítőszigonya. Vessünk most másfelé is egy pillantást. Az Olt két síkszerű medenczén halad ; tekeregve, csavarogva, mintha meg akarná gyűjteni erejét a Rákosszoroson vak) átültetésre. Bárót táján már a harcsa a lőhal s a kasza fokából kovácsolt nagy, füles harcsahorog, keszeggel fölhalazva a főszerszám, mely mellett roppant terjedelmű rokolyahálók vannak használatban. És minthogy a Székelyföldnek nincsen kiallóbb köve, föltünőbb orma, mélyedése, a melyhez a nép élénk képzelődése mondát ne fűzött volna, a Rákosszorosnak is megvan a maga halászmondája. Ott, a hol a Rákos szorosaiban a Fiiggőkő orma meredez égfelé, az Olt folyása meglassul ; a víz nagy kanyarulatban forog s e nagy kanyargás egyes sodrain keletkeznek azok az apró, gyorsforgású tölcsérek, a melyek a hab foszlányát, a víz színén úszó levelet elnyelik. A folyó ezen a helyen, mint mondani szoktuk, feneketlen mélységű. Itt valamikor, a midőn a tengerszerű tavak vize kiszakadt, nagy zuhatagok lehettek, a melyek mély üreget vájtak.