Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

A vizek a tisztaságtól megcsillámlanak ; sietnek, esnek. A hol sietnek, megcsördülnek a meder kövén — ez a «suga» — súg a patak vize! A hol esnek, ott vájnak —• ez a «göbe» — «gübu» vagy «göbő», melynek sekélyedő szélén lengő hullámot vetnek a vizek — ez a víz « lengje ». Itt vág a pisztráng a «harogra«, itt villan a pérhal ezüstös oldala, nyüzsög az apróka, fürge « csellé », siklik kő alól kő alá a vastagfejű « botos kölönte», kapkod a légy után a «lögga», kigyódzik az «ingola», míg a kevés tavas helyen megél a «kandro», a «géb» s ismét a patak csöndesebb folyású, iszaposabb helyén a « sármászó szaka ». És itt mesterkedik azután a szemes «gobé» az ő « tollas harogjával», a melylyel csúffá teszi az angolt « mesterséges legyeire* épített egész tudományával együtt. Oszi éjszakán fölkeresi a patakot, kezében a szigony, hátán a « világló », vagy tarisznyájában a «tidó»; meggyújtja az egyiket, mely vékonyra hasgatott fenyőfából, vagy a másikat, mely a nyirfa zsiros kérgéből való, bevilágít a patakba, hol a pisztráng ívik s biztos szemmel, biztos kézzel az a szigony épen nyakszirten éri a nemes halat. A hol a Küküllő kiszélesedik s lassúbb, mélyebb a vize is, ott a székely, kivált «csigolyas» és «padmalyos» helyeken, beveti a « rokolyahálót », mely távol keletnek ősrégi hálószerszáma s alkalmasint a könyvek könyvének «amphiblestron »-ja, bizonyos pedig róla, hogy a Kaszpi tengert halászó persák és tatárok kezén ma is található.* A hol a folyás összeszorul, ott leginkább a «böcsőháló» járja. A «harog» ideje lejár s a szigonyé még nem érkezett meg; ilyenkor két góbé szövetségre lép s eljár «gübulni», azaz: a gübűből a gübűlő rúddal a halat a « farszákhálóba » — mely itt-ott « ráncziháló » nevet is visel — kergetni. A hálós elállja a «gübő» vagy «göbe» kifolyását, a rudas meghajtja a «göbét» úgy. hogy a «gübűlő rúddal » a kövek közé és alá szurkál. A «súgán» vagy « súgón » végig járatja a tükrös « vezető » vagy * Lásd a történelmi rés/t és a iPóndöröst-t. BENECKE leírásából következtetve, keleti és nyugoli Poroszországban is megvan.