Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Mindenek vígadnak, hogy békével mára Jutottunk, Halászoknak vidám napjára, Apollóval együtt bársei muzsáji Örömet zengednek ezeknek hárfái ; Én is hát ezekkel kívánom, hogy minket Éltessen a nagy úr. soká érjünk véget ! Szerencsétlenségbe senkit ne okozzunk. Tőlünk minden bajt messze távol tartsunk, A nagy isten legyen mindég vezérelőnk. Ez világi életünkben mindég igaz őrizőnk, A hol vagyunk, vigadjunk. Örök dicsőségben ; Öröm és vigasság töltse be szivünket. Ez iszonyú nagy kedv vidítsa lelkünket ; Mert ez a nagy nap mireánk elkerült, Az halászok napja kegyesen felderült, Kivánom, hogy éljél drága szép napokat. Számialj esztendőkhöz esztendőket sokat. Terjedjen el miránk az Isten áldása. Mint a sűrű harmat nyári iezczakába En kis fülemile stb. Az első szakot valamikor a klassziczisták korában Írástudó ember szerezhette a halászlakoma számára s azt azután a szájról-szájra való járás összekoptatta, úgy, hogy bajos a «Mizeros sípjával », a «Midomitassal» boldogulni; a «Licet» —• szabad — mindenesetre a szólásszabadságot jelenti, mert a szónok elismeri, hogy csak halász s nem Marcus Tullius Cicero, vagy épen Nero. A « Placem-placenta» sütése jól mutatja, hogy honnan ered a magyar «

palacsinta» ; s van humor abban, hogy a mondókás saját reménységét a palacsinta és lapos táska közé helyezi el, valamint abban is, hogy egyszerre borivó kis fülemülévé változik. A második szak, a verselés természeténél fogva, a legmagyarabb; ezzé teszi még az a bús hang is, mely a sírvavigadást kiválóan jellemzi; de a vers «ólja» bizony csodás valami. A harmadik szakban az «Apollo bärsei muzsáji » lábatlankodnak ; a többi része körülbelül kántorpoézis. Az egésznek magyarossága abban gyökerezik, hogy megvan minden kelléke, a mely a magyar közrend fülének ízlik: érthetetlen, de hangzatos sallang mellett jól kidomborított jókivánatok serege. A nótázás, mely a halászságnál országszerte nagyon is apadóban