Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)
II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet
van, mert irtja a halak elmaradása, a halászat mesterségének nagy hanyatlása, Komáromban még leginkább megvan. Legszebb daluk talán ez: Komáromi domború hid alatt. Nyárson suti a halász a halat ; Nem kell nékem, nem kell a jó halad, Rózsám szíve majd kétfelé hasad ! Három hete, hogy a Tiszát halásztam, Könnyeimtől egy csepp vizet nem láttam : Kifogtam a kedves rózsám kendőjét, Kék selyemmel rávarrattam a nevét. Első része tiszta komáromi, a második, a szebbik, más ritmussal, toldás s a Tiszánál termett ; ez a jelenség más, Komáromban dívó halászdalnál is megvan s onnan ered, hogy a halászok is mozogtak hol víz mentén, hol víz ellenében, hogy tapasztalást szerezzenek. A Tisza a Dunával szépen érintkezik a következő szép dalban is: Sir a kis lány a Tiszának partján, Mert elhagyta szeretője csalfán ; Ne sírj kis lány árvaságod felett, Majd megsegít a jó Isten téged ! De szeretnek arany hallá válni, A Tiszából a Dunába járni ; Rátalálnék rózsám hálójára. Beszélhetnék véle utoljára. A bús halász megveti a tanyát Búsan sétál a Dunának partján ; Soha, soha ily szomorú estét : Kifogtam az rózsámnak holttestét ! Akad tréfás, rövid nóta is, pld. : Harmatos a kukoricza levele, Bárcsak engem egy szép halász elvenne ; Nem bánnám én, ha mindennap megverne, Csak a nevem «szép halaszné» lehetne !» Esik eső, fuj a szél, Fázik a szegény halászlegény ; Nincsen neki szűre, subája. Beitta a komáromi csárdába ! A komáromi halász életét, kivált a szabados vizén hálászóét, szintén festi egy-két vidám dal : Vagy ez:
