Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

Bocskoros, Paptanya, Szakajtás, Harcsás, Várfarok Sebestanya, Nyulas. Küvekföle Kisbuzgó, Hókony föle, Meszellős hókony, Dobai zátony, Mancza, Monostorfarok, Ujfalusi óra Szen páli fokajja, Atkás, Görbeszeglet, Csapóíődes, Csikkentyű, Prépusóra, Ködmentanya, Hopszergeszt, Gógeajja, Füzifokajja, Gyakó, Kengyeles, Bódogasszony, Mii, Komlós, Sörházajja. Düllo. Úgy írtam le, a mint ejtik; azért szükséges megjegyezni, hogy «fősső> annyi mint felső ; rí ajja = rév alja; farok mindig a folyóba benyúló földnyelv; körti=körtvély ; szívás: szilvás; « fő hágó »= felhágó; «kü, küvek* kő. kövek; «mil»—mély. Mint látjuk, nem egy tanya a halfajról vette nevét, mely ott gyakori ; ilyen a Keszegés, Vizás, Jázos, Harcsás; más tanyák bizonyos tulajdonságoktól veszik nevüket: így: Csapófődes, mert agyagos; Atkás, mert sok a kelevisz benne; az «ór» többször szerepel, péld. Lerióra, Prépusóra s mindig orrszerű, kirúgó sarkot jelent s következetesen egy r-rel ejtik. Az egész sorozat kiválóan magyaros hangzású és csak egy tanyanév vallja a német eredetet s jelezi azt a mindenha csekély hatást, a melyet a beszármazott idegen a halászatra, mint legősibb foglalkozásra gyakorolt. Ez a tanyanév, magyar kerékbe törve, a «Hopszergeszt» s nem más, mint a német enyelgő «Ob-st'-hergehst». a «Schau' mer eini » trivialitás édes öcscse. Alább ki van mutatva, hogy a németség nem bírt rést ütni a hajdani komáromi halászság erős várán. A tanyanevek, természetesen, a halász-szokásokban is szerepelnek, nevezetesen a halászkeresztelő áldásában, melynek egyik helye így szól : Atkás, Düllo. Bocskoros, Másfél funt hal bizonyos ; Izsai tanya gvakoré. Lópéra tanya : vesd belé ;