Herman Ottó: A Magyar halászat könyve 1. (Budapest, 1887)

II. A magyar halászat szerszámjárása és a magyar halászélet - A magyar halászélet

4J6 MAGVAK HALÁSZÉLET. vége a barátságnak: a létért való küzdelem kiszólítja az irigységet, az indulatosság!>t is, s ha roham közben két hajó elállja egymásnak az útját, vagy épen összeakad, van káromkodás, sót néha döngetés is bőviben. Ekkor nincs halászartikulus 1 A hegyenjáró azalatt azt a hajót tartja szemmel, a mely jó irányban halad s ehhez szabja [eladását, mely a következő: 1. Subáját, vagy néha egy halászgatyát is, hátfelől előrefelé csapdossa; ez azt jelenti: « Előre !» s ekkor a kormányos változatlanul tartja az irányt. 2. Subáját balról jobbra csapdossa ; ez azt jelenti: «Jobbra tarts! » mire a kormányos jobbra térve, addig halad az új irányban, a míg csak a hegyenjáró ezt a jelt adogatja. 3. Subáját jobbról balra csapdossa; ez azt jelenti: « Balra tarts !» 4. Mihelyt a hegyenjáró észreveszi, hogy valamelyik hajó kellőképen megközelítette a látott halat, hirtelen a földre veti magát, ez azt jelenti: «Vesd ki a macskát !» A macska leszáll a tó fenekére s megkapaszkodik; de a kötelét folytonosan eresztik, mindaddig, a mig a hegyenjáró, ki ismét talpra állott, új jelet nem ád. 15. A midőn a hegyenjáró észreveszi, hogy a hajó oly közel van a látott halhoz, hogy a hálóval bekerítheti, másodszor veti magát a földre, a mi azt jelenti, hogy: «Vesd ki az istápot, tedd ki a kótát!» Ennek megértésére tudnunk kell, hogy a háló egyik istápja ekkor már a macskát tartó kötélhez van kötve, tehát mihelyt a hajóból kivetik, a macska helybentartja; a kóta az a derék gyékény nyaláb, melyet vékony zsineggel a tartókötélhez kötnek, s mely a víz színén úszva, a helytálló istáp helyét s így azt a pontot is jelezi, a melyre a háló másik istápjával keríteni kell. 6. Ezalatt a hegyenjáró újra fölállott S a mint észreveszi, hogy a háló elfogyott, vagyis ki van vetve s a hajó kellőképen túljár a látott hal tömegén, harmadszor veti magát a földre, a mi azt jelenti, hogy: «Vesd ki a másik istápot és keríts a kőtára !» Ekkor a hajó kört vág az úszó kóta felé s a háló nagyjából bekerítette a látott hal tömegét. Ekkor minden ember a hegyenjárót nézi. ki még mindig szemmel